Azt hitték, magyarázkodni fog. Nem tette. E helyett azt ajánlotta, próbálják meg – közösen az európai polgárokkal - elképzelni Európa tartalmasabb jövőjét. Egyben azt is megmutatta, hogy tényleges feladatok is találhatók a saját biztosi portfóliójában.
Kép forrása: napi.hu
Az Orbán kormány volt miniszterelnök-helyettesére sokan fenték a fogukat az Európai Parlamentben. Azt hitték, most végre sikerül ország-világ előtt bebizonyítani azt, amit Orbán Viktor meghallgatásakor nem: hogy Magyarország letért az európai útról, és hogy eltávolodott az uniós értékrendtől. De amit nem sikerült a magyar miniszterelnökre ráégetni, az most sem jött össze. Bár Navracsics egészen más alkat, mint Orbán Viktor, neki is sikerült saját szándékai szerint átfordítania meghallgatást. Lássuk, melyek voltak győzelme döntő momentumai.
Először is azzal szerzett előnyt, hogy elhárította a magyar kormányra vonatkozó kérdéseket, arra hivatkozva, hogy ez nem Magyarország-vitanap, hanem „egy biztosjelölti meghallgatás". Nyilvánvaló, hogy megválasztása után nem a tagállami politikai hovatartozás szerint kell politizálnia, hanem az európai uniós játékszabályok szerint – márpedig e normarendszert nála, mint EU-s szakjogásznál kevesen ismerik jobban.
Másodszor azzal nyert, hogy világossá tette, az oktatás- és ifjúságpolitikának döntő gazdasági jelentősége van. Tehát egyáltalán nem írható le ez a portfólió, mondván, gazdasági válság idején a z oktatás és a kultúra luxus. Ellenkezőleg: például az első állásukban elhelyezkedni kívánó fiatalok integrálása kulcskérdés lehet Európa jövője szempontjából.
Aztán arra mutatott rá, hogy a felsőoktatás a globális piac egyik leginkább virágzó ágazata, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy Európa egyetemei – melyek nem mellesleg kulturális örökségünk egyik legfontosabb pillérét alkotják – milyen sikerrel szerepelnek ebben az interkontinentális versenyben. Nem véletlen, hogy az üzleti szféra is igencsak érdeklődve figyeli a felsőoktatás mozgásait: Navracsics nyilván amerikai példák nyomán is beszélt az üzlet, az oktatás és a kutatás háromszögének jelentőségéről.
De az oktatásnak, s kiemelten a felsőoktatásnak politikai jelentősége is van. Saját egyetemi éveire is utalva emlékeztetett rá, milyen fontos szerepe volt az oktatásnak az elnyomó rendszerrel szembeni tiltakozás kibontakozásában a kommunizmus végnapjaiban – elég itt a szakkollégiumi mozgalomra utalni. De a működő demokráciának is fontos feladata, hogy megnyerje a fiatalokat, hiszen pont ez a társadalmi berendezkedés teszi a politika mércéjévé a lakossági támogatottságot, s az ifjúság nélkül nem csökkenthető az európai demokratikus deficit.
Persze, a biztosjelölt maga is kapott éles politikai kritikát (a médiatörvény kapcsán, a civilszervezetekkel szembeni méltánytalan kormányzati támadások miatt, sőt, a magyarországi antiszemitizmusra vonatkozó általános megjegyzés formájában), s ezzel kapcsolatban érdemes stratégiájára utalnunk. Szemben Orbán Viktor sokat emlegetett ellentámadásával, amellyel meg tudta nyerni az EP meghallgatását, Navracsics nem támadott – bár az igaztalannak vélt támadásokat nagyon határozottan és egyértelműen próbálta visszaverni -, hanem a támadás energiáját felhasználva, mintegy annak hullámára felülve hasított előre, elkerülve az ütközést, s távlatot adva a meghallgatásnak. Célja az volt, hogy bemutassa, milyen biztosi szerepfelfogással vág neki a megbízatásnak. nagyon fontos gondolatot fogalmazott meg, amikor kimondta: az oktatás, a kultúra, az ifjúság és az európai polgárság ügye "az integráció lelke és emberi arca".
Mivel a legtöbb elemző szerint a nagy pártok között megszületett a megállapodás a bizottság támogatásáról, valószínűleg lehetősége lesz Navracsicsnak bizonyítani elképzeléseit. S ha sikerrel jár, az Magyarország számára is hasznos lesz – hisz bizonyság lehet arra, hogy a jobboldali, konzervatív, keresztény és nemzeti politika nem szükségszerűen ellensége Európának. Épp ellenkezőleg: egy hiteles hagyományelvűség az európai örökséget felvállalva képes új perspektívát nyitni, az ifjúságra és az oktatásra-kultúrára koncentrálva. Ezzel pedig az egész gazdasági és politikai válsággal küzdő Európa politikai kultúrájának jót tehet.