Forrás: ch.ch |
SZEMLE
Noha nem teljesen helyesen, de igen gyakran azonosítjuk a demokráciát annak egyik lényeges elemével, magával a szavazással vagy választással. Nos, új korszakot nyithat meg a demokrácia történetében az elektronikus szavazás Svájcban is, a demokrácia egyik bölcsőjében.
A postai úton történő szavazás igencsak megszokottnak és bevettnek tekinthető a német nyelvű országokban: ma már a svájci választók 90 százaléka postai úton juttatja el szavazatát az illetékes választási bizottságnak. A svájciak az urnazárás előtt két héttel postai úton megkapják szavazócéduláikat, amelyet aztán otthon, karosszékben ülve töltenek ki, hogy másnap postára is adják.
Kezdetben ezzel a lehetősséggel még csak azok éltek, akik külföldön vagy otthonuktól távol tartózkodtak a választások alkalmával. Ekkoriban a posta gyakori késése óriási gondokat okozott: sokszor előfordult, hogy a külföldön élők csak akkor tudták kitölteni szavazócéduláikat, amikorra az eredmények már összesítésre kerültek.
Erre a problémára hívta fel a figyelmet a Külföldi Svájciak Szervezete (Auslandschweizer-Organisation, ASO). Rudolf Wyder, az ASO igazgatója szerint a probléma hatványozódik, ha szövetségi választásról vagy netán második fordulóról van szó. Tehát egyetlen megoldás kínálkozik: az elektronikus szavazás. Az e-szavazás nem csak kiküszöböli a postai szavazás hátrányait, de növelheti a részvételt is.
Forrás: swissinfo.ch |
Ennek hatására már a 2000-es évben szövetségi szinten kezdtek el foglalkozni a kérdéssel. 2004-2005-ben három kanton, Genf, Neuchâtel és Zürich, szövetségi választásánál vezették be kísérleti jelleggel. Így három különböző alapmodell került kialakításra, hiszen alapvető eltérések lehetnek a kantonok szabályozásaiban. A genfi modellben központi választói regisztert vezettek be, Zürichben decentralizált megoldást alkalmaztak, Neuchâtel-ben pedig a felállított rendszer más szolgáltatásokat is ellát, így például adóbevallást vagy az okirat-ügyintézési kérelmet is be lehet nyújtani a segítségével.
A kezdeti technikai és jogi akadályok elhárítása után a rendszerhez 2009-2011 között csatlakozó kantonok e három modell közül választhattak. Noha a kezdeti költségeket a központi kormányzat állta, mégis a bevezetésről való döntés a kantonok kezében maradt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a további fejlesztést végül is a kantonoknak kell finanszírozniuk. Az első kísérleteket 2010-ben hajtották végre, majd idén a nemzetgyűlési választások során négy kantonban, Baselben, Aargauban, Graubündenben és St. Gallenben sikeresen helyt állt az „e-voting” rendszere. Az e-voting révén a határon túl élő svájciak problémája is megoldódhat, hiszen azt az EU tagországokban, az ún. Wassenaar-megállapodást aláíró országokban, valamint az Andorrában, Liechtensteinben, Monacóban, San Marinóban és Vatikánban élő svájci állampolgárok is igénybe vehetik.
A kék színű kantonok a zürichi, a piros színű kantonok a genfi modellt követik, a zöld színnel jelölt neuchatel-i modell sokrétűsége miatt nem talált követőkre. Forrás: bk.ch |
Ami a biztonságot illeti: a rendszert a „biztonság a sebesség előtt” (Sicherheit vor Tempo) jelmondattal írhatjuk le. Ennek megfelelően figyelemre méltóan kidolgozott szabályozással találkozhatunk. A megbízhatóság, a tisztesség és a pontosság megköveteli:
1. hogy az elektronikus szavazás nem lehet szisztematikusan elfogult, módosítható vagy átirányítható.
2. hogy a titkosság megvalósuljon.
3. hogy csak a felhatalmazott személyek és szavazásra jogosultak vehessenek részt.
Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy az így leadott voksok nem haladhatják meg a szavazatok 10%-át.
Ami a jövőt és a célokat illeti, a tennivalókat világos ütemtervben foglalták össze. Az első lépcsőn az elektronikus szavazás (Abstimmungen), a másodikban az elektronikus választás (Wahlen), a harmadikban a népszavazások kezdeményezésének aláírása, végül a negyedikben a nemzeti választásokra történő jelölés aláírása válik lehetővé. Jelenleg a négy említett kanton a második, az összes többi csatlakozó kanton az első fázisban van. A cél az, hogy 2015-re a határon túl élő svájciak többsége elektronikus úton adhassa le szavazatát.
VEZÉRKOMMENT
Hogy ez-e a jövő, illetve hogy ez lenne-e a helyes megoldás, nem tudhatjuk. Azonban érdemes megfontolni, hogy a politika által pusztán fórumként, reklámmédiaként vagy netán pártok üvegzsebeként (mint például Magyarországon az LMP honlapja) felhasznált internetet hogyan lehet a demokrácia javára fordítani, ahogy a üzleti szféra vagy az egyházak is ezen törik a fejüket (lásd a webáruházakat vagy a gyónás e-mailben intézményét). Persze azt is be kell látni, hogy egyelőre még nagyon messze vagyunk az „e-szavazás forradalmától”. Végezetül ezzel kapcsolatban érdemes megtekinteni David Cameron jövőképét a kormányzás poszt-bürokratikus korszakáról.
METZ RUDOLF TAMÁS