Forrás: AP, Sulekha.com

KOMMENTÁR

Politikai elitcsere, államcsőd, kínai hatalomátvétel, háború – forgatókönyvek a gazdasági válság lehetséges következményeire.

A válságban nem is az a legnagyobb baj, hogy sokan sok pénzt elbukhatnak – bár ha velem, szeretteimmel vagy barátaimmal történne meg a dolog, lehet, hogy másként értékelném a helyzetet. Amiért a politikusok többsége úgy fél a válságtól, mint ördög a tömjénfüsttől, az a bizonytalanság. Hogy egyáltalán nem lehet sejteni, mit hoz – nem a jövő, hanem a holnapi nap.

A politikai hatalom stabilitását ugyanis a bizalom adja. Addig tud demokráciában egy politikai erő hatalmon maradni, amíg törvényesen erre lehetősége van, vagyis amíg tevékenységéhez megvan a minimális közbizalom. Ennek az a közvetlen jele, hogy tudjuk, mi történik, történhet majd holnap. Nem véletlen, hogy a hatalomba vetett közbizalom (és megingásának) legközvetlenebb indikátorai közé tartoznak az államkötvények és az egyéb állampapírok iránti érdeklődés. Amíg megvan az adott kormány iránti bizalom, addig nem inoghat meg az állampapírpiac. Vagyis addig viszonylag bizonyosan el tud járni a kormány az állam érdekei védelmében, s nagyjából kézben tudja tartani a közvetlen jövőt.

Ha bizonytalanság üti fel a fejét, ha sem a politikusok, sem a piaci szereplők nem tudják, mi történik holnap, akkor az állam finanszírozásában gondok léphetnek fel. Amelyek ismét visszahatnak az állam iránti bizalmi indexre, ami tovább gyengíti az állampapírokat, ami viszont megint visszahat, stb. Egy lefelé mozgó spirál indul be, amelyet aztán nagyon nehéz már lelassítani, megállítani, majd ellenkező irányba fordítani.

Úgy tűnik, Európában egy ilyen lefelé haladó spirál indult be, ami a politikai hatalomba vetett bizalmat érinti. Ennek a megnyilvánulása az, hogy a pénzügyi piacok zuhannak. S ennek hatására az egyes nemzetgazdaságok is megremegnek. Ami viszont közvetlenül érinti a hatalomban részesülő nemzeti és összeurópai politikai elitet is.

A héten nyilvánvalóvá vált, hogy a válság hatására két miniszterelnöknek is távoznia kell Európában, olyan kormányok éléről, amelyek iránt látványosan megingott a közbizalom. Egyrészt a görög kormányfőnek kell távoznia, mert a jelek szerint akadálya lett volna az európai vezetők és a görög fél megállapodásának.

Márpedig, mint Papandreu elnök búcsúbeszédében hangsúlyozta, "nyilvánvaló volt, hogy e történelmi megegyezés eléréséhez olyan személyt kell találnunk, aki mindenkinek a bizalmát élvezi. Hiszem, hogy ez a személyi választás nagyon fontos. Az én szerepem soha nem lenne akadálya e nemzeti egységnek.” A görög kormányfőt nem csupán a feltehetőleg igen hangsúlyos felszólítások késztették e döntés meghozatalára, hanem a politikai logika is. Bizalom nélkül ugyanis demokráciákban képtelenség kormányozni. Ugyanez a logika érvényesülhetett Olaszországban is, abban az államban, amely a gazdasági válság következő közvetlen áldozata lehet.

Berlusconi kormányfő helyzetének megingását az jelezte, hogy koalíciós partnere, Umberto Bossi is kijelentette, nem tudja tovább támogatni Berlusconit és kormányát.

Silvio Berlusconi Forrás: lachiacchiera.it

E jelzés jól mutatja, hogy ha egy politikai vezető nem érzékeli a végső bizalomvesztést, demokráciákban saját táborából fogják a bajra figyelmeztetni. Erre készteti ugyanis versenytársait a politikai verseny logikája. Ám a politikai jelzésen túl a piacok is kifejezték aggodalmukat. Az olasz állami kölcsönök után fizetendő kamat ugyanis átlépte a lélektaninak mondott 7 %-os határt. E küszöb átlépésekor kényszerítették Portugáliát és Írországot is arra, hogy segélycsomagról tárgyaljon a nemzetközi szervezetekkel és az Unióval. Berlusconi távozását is igazolja e drámai helyzet, ám egyúttal annak jelzése is, hogy a piacok számára csak az lenne megnyugtató, ha megfelelő bizalmi tőkével rendelkező új kormány alakulna, mégpedig gyorsan.

Akár hogy is nézzük a dolgot, az európai gazdasági-pénzügyi válság friss fejleménye, hogy két államfőnek is távoznia kellett, mert megingott bennük a közbizalom. Demokráciákban ez szükségszerű lépés. Ám az is bizonyos, hogy ezzel a bizonytalansági tényező hirtelen jelentős mértékben megugrott az európai politikai életben általában. Nem csoda, ha válságtanácskozásra kell összegyűlniük az európai vezetőknek: a bizalomvesztés járványként harapózhat el Európában, amely az egyébként jól teljesítő nemzeti gazdaságokat is nehéz helyzetbe hozhatja, és a kormányozhatóság akadályává válhat.

Ezért nem véletlen, hogy Angela Merkel német kancellár egyre nyíltabban utal rá, a helyzet orvoslásához szokatlan eszközöket is igénybe kell venni. Ezek közé tartozhat szerinte az európai alkotmányos szerződés megváltoztatása, ami cselekvőképesebbé teheti Európát a közösség egészét veszélyeztető egyes államok vonatkozásában, és összehangoltabb gazdaságpolitikát eredményezhet. Másrészt kifejezetten arra is célzott, hogy "Felelősségünk nem ér véget országaink határainál", ami egyértelműen a nemzeti szuverenitás újabb korlátját jelentheti, nyilván vészhelyzetben, felhatalmazva az európai vezetőket a határokon túli beavatkozásra is. Ami arra is emlékeztethet bennünket, hogy a vészhelyzet, vagy az arra való hivatkozás olyan lépések megvalósítását is elősegítheti, amelyek normális viszonyok közepette elképzelhetetlenek lennének a politikai hatalom számára.

Ám kérdés, hogy Európa máris nincs-e végzetes késésben, ahogy erre Soros György utalt nemrégiben tartott előadásában és a Le Monde-nak adott interjújában. Ha viszont így állna a helyzet, akkor a következő eseményeket már elég nehéz prognosztizálni – hogy ki (melyik nemzetgazdaság melyik politikai vezetője) lesz a következő áldozat, s hogy a dominó effektus hol is állhat majd meg.

Utóirat

Az éjszaka során - a görög kormányalakítás zsákutcáját és az olasz állampapírok iránti bizalom megrendülését követően - olyan hírek terjedtek el, hogy a német és a francia kormányfő arról kezdett tárgyalásokat, hogy miként lehetne kiszorítani az eurózónából a rosszul teljesítő államokat. Ám kérdés, hogy akár még egy ilyen brutális politikai lépés árán is, de megállítható-e az európai válság, ha Görögország után Olaszország is csődközeli helyzetbe kerül.