Yves Leterme, belga politikus nehéz kérdést kap Forrás: Hirado.hu

KOMMENTÁR

Van a politikai kultúrának egy olyan vetülete, mely általában kevesebb figyelmet kap az elemzésekben. Ez a politikai élet gyakran alig látható mikro-szintje, mely mindennapi apró, politikai természetű cselekedetekből áll: például széles mosolyok és hosszas kézrázások, óvoda- és iskolalátogatások, tiltakozások, válaszok és viszontválaszok  és így tovább. Ezekből a napi rendszerességű, gyakran ritualizált cselekvéssorokból áll össze annak a vászonnak a finom, vagy éppen durvább, szövete, melynek előterében az „igazi, nagy dolgok” történnek.

Néha ez a vászon, amit általában úgy megszokunk, hogy már szinte észre sem vesszük, azonban felfeslik, szétszakad egy pillanatra, és ekkor nagyon vicces dolgok történnek, melyek olykor bizony sokat elárulnak egy országról. A belga politikai élet egyik ilyen legviccesebb, vagy legcikibb pillanata, ízléstől függően lehet választani, 2007 nyarán játszódott le. Ilyen csak Magritte országában, a szürrealizmus egyik őshazájában történhet meg, de itt meg is történt.

Leterme-t 1:12-nél kérdezik a himnuszról.

2007. július 21-én, Belgium nemzeti ünnepén az egyik belga csatorna kiváló és megdöbbentő riportsorozatot készített, melyben azt tudakolták különféle vezető politikusoktól, hogy ezen a napon mit ünnepelnek (tudniillik I. Leopold (Lipót) megkoronázását). Maguk a válaszok is megérnek egy misét, de ami ennél érdekesebb, hogy Yves Leterme (CD-V, flamand kereszténydemokrata), akkori potenciális miniszterelnök-jelölt és egyben az egyik legnépszerűbb politikus legnagyobb szerencsétlenségére összefutott ezzel a stábbal, és minden idők egyik legnagyobb politikai bakijával sikerült csak a helyzetből kikeverednie. Önmagában már az sem semmi, hogy rosszul tudta, hogy mit ünnepelnek, szerinte ugyanis az alkotmány kikiáltását, de amikor ez után megkérték, hogy énekeljen pár szót a belga himnuszból, akkor magától értetődően elkezdte a Marseillaise-t. Vetítő leáll, film kimerevedik, mindenki lefagy. Lehetséges ez, hogy egy vezető politikus nem tudja a hazája himnuszát? Leterme ezután a lehető legtermészetesebben távozott a tett színhelyéről… Már este, természetesen, ezzel volt tele a teljes belga sajtó.

Yves Leterme yvesleterme.be

Képzeljük el egy pillanatra, hogy nálunk ez megtörténik. A mindenkori miniszterelnök-jelölt március 15-én egy tévéinterjúban elkezdi a szlovén, vagy mondjuk az osztrák himnuszt énekelni. Már látom is a reakciókat, melyek kiválóan felfűzhetőek a „Monnyon’ le!”, idegenszívű, nemzetáruló pontok által kijelölt egyenesre. Hatalmas, ordenáré botrány lenne belőle, és nagy valószínűséggel egy politikai karrier vége is. A közvélemény őrjöng, a megmondók megmondják, a politikus meg olajat önt a tűzre azzal, hogy idióta magyarázatokat talál ki, ahelyett, hogy csendben maradna.

Mi történt Belgiumban? Semmi, Leterme súlyosan leégett, egy napig mindenki rajta röhögött. Majd tovább politizált kacsázva a belga kormányalakítás dzsungelében, 2008-ban miniszterelnök lett, a Fortis-botrány miatt lemondott, 2009-ben újra miniszterelnök lett, 2010-ben újra lemondott, és az utóbbi hónapokig vezette az ügyvivő-kormányt. Sokak szerint megbízott miniszterelnökként messze az eddigi legjobb teljesítményt nyújtotta. Hamarosan az OECD-hez távozik, főtitkár-helyettesnek.

Megkérdeztem a barátaimat, mi a véleményük, visszatekintve, Leterme himnusz énekléséről. A válasz egyöntetű: jó poén volt, vicces, rámutatott arra, milyen identitás problémákkal küzd ez az ország. Voltak, akik mentegették, nem is csoda, hogy elrontotta, hiszen az édesapja francia anyanyelvű, és francia környezetben nőtt fel.

A vászon tehát újra kisimult, és minden megy tovább a maga útján. Egy jó politikusnak volt egy rossz, egy országnak pedig egy vidám napja, mert jót nevettek rajta. Itt mindennek meg van a maga helye, minden előbb-utóbb a helyére kerül, még a politikában is.