Cameron az Alsóház ülésén politicshome.com

SZEMLE

Kisebb botrányt váltott ki David Cameron személyeskedő megjegyzése egy munkáspárti képviselőre.

David Cameron a miniszterelnökhöz intézett kérdések órája során került szóváltásba Dennis Skinner, 79 éves életkora révén már-már veteránnak számító munkáspárti képviselővel. Skinner feltett egy kérdést a kormányfőnek, mire Cameron így válaszolt: "Mindig is mondtam a gyerekeimnek, hogy nem kell a Természettudományi Múzeumba menni, ha dinoszauruszokat akartok látni, gyertek, nézzetek be a Képviselőházba".

Cameron kancsójának alján: idejétmúlt szabadpiaci kapitalizmus, Skinner kannáján: idejétmúlt államkapitalizmus. socialismoryourmoneyback.blogspot.com

Az eset természetesen felháborodást váltott ki a munkáspárti frakcióban. Skinner képviselőtársai ugyanis nehezményezték, hogy életkora miatt gúnyolták ki az idős kollégájukat. Paul Flynn szerint „teljességgel elfogadhatatlan egy képviselőtől, hogy egy másik képviselőt kritizáljon nemi, faji, vagy életkori alapon”. Míg más munkáspárti képviselők bocsánatkérést követeltek, a konzervatív válasz szerint poénként kell felfogni az egészet.

Ed Miliband, a Munkáspárt vezetője Flashman-hez, egy irodalmi alakhoz hasonlította a konzervatív miniszterelnököt az üggyel kapcsolatban. Flashman verekedős szájhős volt Thomas Hughes Tom Brown’s School Days című regényében. Jerry Hayes angol újságíró ugyanakkor más magyarázatot talált a „dinós hasonlatra”. Szerinte igazából nem is Skinner életkorára tett megjegyzést Cameron, hanem a munkáspárti képviselő bigott szűklátókörűségére. Ráadásul Hayes szerint Skinnert csak és kizárólag a pártfegyelem motiválja minden lépésében, és számos alkalommal ő maga is különösen sértő módon viselkedett konzervatív képviselőtársaival.

Valóban, Dennis Skinnert már tízszer tiltották ki korábban az Alsóházból, mivel oda nem illő módon viselkedett. Az egyik, 2005-ös eset során felszólalásában viccelődött George Osbourne konzervatív árnyékkancellár és a kokain közti kapcsolaton. Mikor Skinner nem volt hajlandó visszavonni a sértő beszólást, az akkori házelnök kiküldte a teremből. Ennél jóval keményebbnek tűnik az 1984-es, IRA által végrehajtott brighton-i robbantás utáni „akciója”. A brighton-i Grand Hotelben a konzervatívok tartották éppen éves konferenciájukat, a robbantásnak sok áldozata és sebesültje volt. A sérültek közt volt John Wakeham képviselő is, aki nem sokkal később – még szintén sérülten – visszatért az Alsóházba. Mindez kiváltotta az az ülésteremben tartózkodó képviselőtársai tapsát – kivéve a már akkor is alsóházi képviselő Skinnerét, aki ülve és mozdulatlanul figyelte a spontán ünneplést.

guardian.co.uk

Tehát maga Dennis Skinner sem volt egy „angyal” korábbi politikusi pályafutása során – erre utal többek között a korántsem hízelgő „Vadállat” becenév. Adódik azonban a kérdés: meddig szabad elmenni egymás személyes inzultálásában a politikusoknak? Ki dönti el, hogy mi az ártatlan csipkelődés és mi az, ami már ténylegesen az „övön aluli” kategóriába tartozik? Erre ott van ugyan elméletileg a házelnök, de minden helyzetben ő sem tud egyből dönteni.  A Csatornán túl amúgy is jellemző a parlamenti viták keménysége, erről már írtunk korábban is. A dolog akkor válik még érdekesebbé, mikor ezt a szokásukat a brit képviselők„exportálják” Európába – emlékezhetünk rá, Nick Farage brit EP-képviselő pár éve nemes egyszerűséggel „lábtörlőnek” nevezte Herman Van Rompuy-t. 

De az eltérő parlamenti hagyományokat nehéz összefésülni. Ezért amíg nem megy a parlamenti munka rovására, addig alighanem megmarad a jelenlegi stílus, még ha ez nem is tetszik mindenkinek.