Elégedetlen hangokat lehet hallani David Cameron miniszterelnöki munkájával, vezetői képességeivel kapcsolatban Londonból. Hívei szerint csak a koalíciós partnerei fogják vissza és nehezítik meg a munkáját, kritikusai szerint viszont nem tud vagy nem akar eredményesebb munkát végezni.

tumblr.com

Miután átvette a kormányzást a Munkáspárttól, David Cameron egyik első intézkedése, nevezetesen, hogy eltörölje a profi politikai tanácsadó gárdát, az előző garnitúra hatalomgyakorlási technikájától való elrugaszkodást volt hivatott szimbolizálni. Ezt vélhetően elég hamar megbánta, hisz egy évre rá feltámasztotta a tanácsadói testületeket - igaz csak a közszolgálat munkatársai alkotják a csapatát, nem pedig válogatott szakpolitikusok.
 

Ugyanakkor az eddig megszokotthoz képest a miniszterelnök nem tartja úgy kézben apparátusát, ahogy elődei: sokszor csak későn reagál a kibontakozó problémákra, és úgy tűnik, sodródik az eseményekkel, nincs víziója, nem azt nyújtja amit ígért. Cameron kijelentette, hogy szakítani kíván a munkáspárti miniszterelnökök által képviselt „erős kéz” politikájával. A gyakorlatban persze mégis átverik indítványaikat az Alsóházon, hogy aztán a Lordok Házában elvérezzen és visszaküldjék módosításokkal teletűzdelve. Ez érthetően erős kontraszt az első Blair-kormány rohamtempóban megkezdett és véghezvitt széleskörű alkotmányreformjához képest.
 

moneymad.org

A Munkáspárttal ellentétben, mely ’97-ben a westminsteri hatalom megosztásával kezdte a ciklusát, a konzervatívok nem törekedtek decentralizációra, de nem is nagyon éltek hatalmukkal. Amilyen aktív és határozott volt a Konzervatív Párt a hosszú ellenzéki lét alatt, olyan szétszórt és megkérdőjelezhető teljesítmény nyújt most a kormányon – szólnak a kritikus hangok. Úgy látszik a házelnök (Speaker) jobb oldalán töltött tizenhárom év alatt elfejeltették a hatékony kormányzás receptjét.
 

Cameron alatt a Downing Street 10. (No. 10) sokkal békésebb és puhább látszatot kelt, mint 2010 előtt. Ez persze részben betudható a koalíció mellékhatásának is: Cameron kevesebb szakértőt tud delegálni, a törvények készítésénél pedig figyelembe kell vennie a liberálisok javaslatait is.
 

davidicke.com

Vannak olyanok, akik ezt Cameron vezetési stílusával magyarázzák: saját bevallása szerint nem akar túlságosan belefolyni beosztottjai munkájába, nem híve a kézi vezérlésnek, de ha már nagy a baj, a segítségükre siet.

Jó példa erre az angol egészségügyi reform (NHS) esete. Andrew Lansley, az egészségügyért felelős miniszter szakmai kvalitásait senki sem vonja kétségbe, de politikai kommunikációban nem ő a legjobb. A törvény, mely lényegében forráselvonást jelent, és akár kórházbezárásokhoz is vezethet, érthetően nem a tory képviselők kedvence: senki sem akar a választókörzetében magyarázkodni azzal kapcsolatban, miért zárták be a helyi kis kórházat. Bár Cameron kiemelten fontos és elkerülhetetlen ügynek nevezte az egészségügy reformját az öregedő társadalom és a növekvő egészségügyi kiadások miatt, mégsem foglalkozott vele behatóan.

Egyik közszolga találóan hasonlította a miniszterelnöki figyelmet egy folyton forgó világítótoronyhoz: amit a világítótorony lámpája éppen megvilágít, az egyben a – miniszterelnöki – figyelem középpontjába kerül rövid ideig, ám a világítótorony fénye igen hamar tovább is siklik egy másik terület felé. 

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a No. 10 kisebb szakértői apparátussal működik, mint az előző kormányok alatt, így elképzelhető, hogy nem a kompetenciával van baj – egyszerűen nincs elég ember, hogy hatékonyan kövessenek minden ügyet. Gyenge pontnak főleg a szociális témák számítanak: nincs egy kompetens háttérember, aki a miniszterelnök keze alá tudna dolgozni. Van helyette három másik, akik különböző szakértelemmel és prioritásokkal rendelkeznek.

Sokan viszont azt állítják, hogy a jelenség (egyesek szerint a probléma) forrása nem szervezési hiba vagy alkalmasság kérdése. A válasz David Cameron személyiségben rejlik: ő nem munkamániás. Az egyetemet is kitüntetéssel végezte el anélkül, hogy megszakadt volna a tanulásban. Közeli munkatársai szerint kimagasló intelligenciájával igyekszik pótolni a mindennapi kemény munkát – ami sajnos nem minden esetben jön össze. 

Elemzők szerint nem dőlt még el, hogy David Cameron vajon tudatosan kerüli-e a vasmarkú vezető image-t, vagy egyszerűen így érzi jól magát - lavírozva és csak végszükség esetén erősítésként bedobva magát. Az viszont biztos, hogy így nem éri el a maga elé kitűzött grandiózus célokat, mint például a társadalom és állam viszonyának erősítését, vagy az állami monopóliumok leépítését a közszolgáltatásokban. Viszont, ha nem tapad a nevéhez egy súlyosan félrecsúszott intézkedés, vagy botrány sem, könnyen elképzelhető, hogy a következő ciklusban is bizonyíthat.