Az 1707-ben megszületett Act of Union-nal egyesült Anglia és Skócia, így bár a nacionalisták nem lelkesedtek különösképpen az egyesülésért, de innentől a skótok is élvezhették a formálódó brit birodalom gazdasági, kulturális előnyeit. Úgy tűnik cirka 300 évvel később Skócia újra a saját erejére támaszkodva kíván evezni a világgazdaság háborgó vizén.
flickr.com
A 18.század hajnalán a skót nemesség Panama kolonizálásával próbálta országát pozícióba hozni a gyorsan bővülő világgazdaságban. Az eredmény egy csőd szélére került Skócia lett, és a felismerés, hogy kis országként nem tudnak versenybe szállni az európai nagyhatalmakkal. Úgy néz ki azonban, hogy a közeljövőben újból megpróbálkoznak a skótok a függetlenséggel.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a Bannockburn-i csata 700. évfordulóján, 2014-ben fel fogják tenni a kérdést a skót választóknak, hogy támogatják–e a független, szuverén Skócia kikiáltását, véget vetve ezáltal a 300 éves (busásan kamatozó) uniónak. Feltéve, hogy meglesz a többség egy sikeres referendumon, és sikerül az alkotmányos vitákat rendezni, a következmények kihatnak majd a szigeteken kívüli területekre is, politikailag és gazdaságilag egyaránt. Számos jelentős homogén kisebbséggel rendelkező ország (Románia, Spanyolország) csak figyel és aggódik.
Alex Salmond a Skót Nemzeti Párt vezetője és Skócia első minisztere (First Minister), a függetlenség elkötelezett híve szerint saját társadalmuk és nemzetük van, mely még inkább felvirágozhatna az autonómiával. Az „unionisták” szerint viszont pont az Angliával való integrációnak köszönhető a skót jólét: badarság lenne kidobni egy 300 éve harmonikusan működő kapcsolatot azért, hogy fejest ugorjunk egy ismeretlen helyzetbe.
David Cameron és Alex Salmond
dailymail.co.uk
A politikai és kulturális aspektus körül is heves viták folynak, de Adam Smith hazájában a választók fejében a döntő a „bread and butter” kérdés lesz: vajon várható-e a gazdasági teljesítmény és a jólét növekedése? A közvéleménykutatások alapján, ha a függetlenség egy év alatt átlagosan annyi plusz pénzt hozna a konyhára egy átlagos családnak amiből kijön egy iPad, a skótok többsége rábólintana.
A függetlenség-pártiak és unionisták közt természetesen nincs egyetértés az ország gazdasági kilátásaival kapcsolatban. Az előbbiek legnyomósabb érve az Északi-tengeri olajtartalék: véleményük szerint ez garantálja Skócia jólétét, főleg ha azt nem kell megosztani az angolokkal. Utóbbiak nem ilyen optimisták: a londoni pénzek és fejlesztések nélkül nem tartják elképzelhetőnek a jelenlegi fényes jólétet és kiterjedt szociális hálót.
Alex Salmond, Skócia miniszterelnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy a skót vizekből származó olaj a londoni kincstárat gazdagítja már 40 éve. George Osborne pénzügyminiszter szerint viszont Skócia mindenképp rosszul járna, ha elszakadna.
A kérdés végül is az: egy független Skócia vajon álmos periféria szerepbe szorul-e vissza, vagy egy pénzben és olajban fürdő európai bezzeg-országgá válik?
A kincstári adatok szerint Skócia a legjobban teljesítő régió London és Dél-Anglia után, és nagyjából Nagy-Britannia GDP-jének 10%-át termeli ki, ami elég szép adat, tekintve hogy a lakosság aránya csak 8,4%.
foreignpolicy.com
Sem a függetlenségpártiak, sem az „unionisták” nem tudják megjósolni a jövőt, a találgatások pedig semmi biztosat nem ígérnek. Annyit tudhatunk, hogy egy független Skóciának valóban megnövekednének az olajból származó adóbevételei, de ezt negligálná a kieső londoni támogatás. A világgazdasági horizont elég viharos képet mutat és Skócia, egy kis ország, melynek bevétele nagyban függ az olaj világpiaci árától, könnyen zátonyra futhat. Feltéve, hogy az olaj ára tartósan magas marad, a készletek akkor sem tartanak örökké: 6%-kal csökken a kitermelés évente. Örökké tehát nem lehet ebből pótolniaz elapadó központi támogatásokat, a megújuló energiaforrások jövője pedig egyelőre bizonytalan.
A brit gazdaság másik húzóágazatát, a bankszektort is igen érzékenyen érintené, ha Skócia 2014-től a saját útját kezdené járni. A pénzügyi válság rombolása „eredményeként” a Royal Bank of Scotland-nek, a legnagyobb banknak kormányzati mentőövet kellett dobni, hogy legalább részben megőrizhesse betétesei vagyonát. Az összeg nem volt csekély, nagyjából Skócia évi GDP-jének tizenháromszorosa.
Egyéb kiadásokat is magára kellene vállalnia a függetlenné váló államnak: értelemszerűen Nagy-Britannia államadósságának lakosság-arányú részét, a területén található nukleáris arzenál lebontásának költségét, valamint a területén dolgozó közszolgák bérét, nyugdíját.
Egy kis, független Skócia valószínűleg sokáig csak nagyobb kamatokkal tudná értékesíteni államkötvényeit, a bankrendszere is összezsugorodna, ha el lenne vágva a nagy londoni bankoktól. Egy 2010-es felmérés szerint Edinburgh a válság hatására már így is sokat veszített pénzügyi központ szerepéből: a 15. helyről a 37. helyre esett vissza pár év leforgása alatt. A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem a jövőbeli pénznem (valuta) kérdése. Alex Salmond jelenlegi ígérete, hogy Skócia maradna a jól bevált fontnál (fenntartva a monetáris uniót Angliával, ám a fiskális politikát saját kezében venné) minimum kockázatos lépés. A miniszterelnök egyben azt is garantálja, hogy EU-tagok maradnak, csak épp az eurót nem vezetik be. Persze, nem igazán lehet hibáztatni Salmond-ot azért, mert nem kívánja elkötelezni magát az euró mellett, ami – finomam szólva – jelenleg nem tűnik siker sztorinak.
Pár éve az SNP még azt hirdette, hogy Skócia egy „jóléti övhöz” fog csatlakozni Izlanddal, Írországgal, a Skandináv államokkal. A válság józanító hatására ez mára redukálódott a valóban gazdag és szufficites északi államokra. Kérdés, importálható-e a bőkezű jóléti állam modellje, ingyenes idősgondozással, magas bérekkel/nyugdíjakkal és persze a 70-75 %-os foglalkoztatottsággal együtt. A skót állam ma bőkezűbb a szociális juttatások terén, mint Anglia: a határtól délre már nem ingyenes a felsőoktatás például, és a költségvetésből arányosan kevesebbet költenek jóléti kiadásokra.
Az elképzelt "jóléti öv" országai
bigthink.com
A kis országok sikerének záloga az alacsony társasági adó, nyitott, rugalmas ipari szektor, kiszámítható politikai helyzet, befektetés-barát légkör lehetne, mely vonzza a szabad erőforrásokat. A tőkéért folytatott versenyben komoly ellenfelévé válna Anglia, ahol szintén hasonló befektetés-csalogató recepttel operálnak.
VEZÉRKOMMENT
Ha a skótok – politikai, kulturális és történelmi okokból – kívánják a függetlenséget, mindenképp meg kell próbálniuk, ám nem árt felkészülniük rá, hogy a II. világháború óta megszokott jólét könnyen veszélybe kerülhet. Kevés az esélye, hogy radikális következményekkel járna a függetlenség gazdasági oldalon, azonban a fekete aranyban rejlő bevételeket nem érdemes túlbecsülni. A helyzet iróniája Skócia esetében az, hogy ahhoz, hogy megőrizhesse stabil és erős jóléti vívmányait, a legbiztosabb út valószínűleg az Egyesült Királyságban maradás lenne.
Horváth Krisztián
