Az utóbbi időben rendszeresen téma az Egyesült Királyság némileg feszült viszonya az Unióval. Múlt évben egy népszavazás ötlete és Cameron különutassága jelentette a fő konfliktust az EU és a szigetország között.

David Nuttall
menmedia.co.uk 

Tavaly ősszel David Nuttall konzervatív képviselő javaslatára a brit parlament alsóháza szavazott egy, az Unió elhagyásáról szóló referendum kiírásáról. Ez az eset azért is jelentős, mert kormánypárti képviselő indítványozta, jó páran pedig mellé álltak. A télen aztán David Cameron döntése pecsételte meg a szigetország kimaradását az eurózóna megmentésére hivatott paktumból. Nem olyan rég a közismerten euroszkeptikus brit konzervatív EP-képviselő, Daniel Hannan és a Munkáspárt színeiben alsóházi mandátumot szerző Douglas Alexander vitatkozott a „Hogyan tovább?”-ról.

Hannan szerint, amikor az Egyesült Királyság belépett az Európai Unióba, a földrajzi elhelyezkedés rengeteget számított a kereskedelemben, mára azonban a modern technika egyetlen hatalmas faluvá változtatta át a világot. A EU-szkeptikus konzervatív politikus szerint a britek egy „görcsös és hanyatló” vámunióban ragadtak, miközben elvágták magukat a világ többi, még mindig növekedésben lévő részétől. Hannan az uniós tagság helyett alternatívát javasol: olyan szabadkereskedelmi megállapodást Európa többi részével, mint amilyet Svájc is élvez.

Ez egyben válasz is Alexander egyik érvére, miszerint nem vághatja el magát Nagy-Britannia egy ötszáz milliós piactól. A svájciak élvezik az úgynevezett négy szabadságot: ez pedig az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgása – mindeközben jóval kevesebbet fizetnek az uniós kasszába, ráadásul önálló mezőgazdasági és halászati politikát követhetnek. A konzervatív képviselő érvelésének ezen része valóban helytálló lehet – egy korábbi kimutatás szerint például a közös mezőgazdasági politika 1200 fontjába kerül évente minden egyes brit családnak.
 

David Cameron - EU vagy sem?
theconversation.edu.au 

Alexander még egy jelentős érvet írt le azon kívül, hogy a félmilliárdos európai piactól nem szabad elvágni magukat a briteknek, ez pedig úgy szól, hogy nagyobb súlya van a világgazdaságban egy tíz billió fontos gazdaságnak, mint egy másfél billiósnak – előbbi az Uniót, utóbbi az Egyesült Királyságot jelöli. Ezt Hannan egyértelműen cáfolja: ha az egy főre jutó GDP-t vesszük alapul, a leggazdagabb tíz ország lakosainak száma egyaránt hétmillió fő alatt van.

További probléma az Unióval – Hannan szerint -, hogy nem demokratikus. A Bizottság tagjai, vagyis huszonhét senki által meg nem választott biztos dönt a legfőbb ügyekről, miközben néhány ország több száz éve küzd a törvényhozók demokratikus megválaszthatóságáért. Szerinte ez egy újabb jelentős érv az EU-val szemben.

Fennáll azonban annak is a lehetősége, hogy az Egyesült Királyság nem saját döntéséből fog kilépni az Unióból – már amennyiben hihetünk az Economist bloggerének. Szerinte a szigetországnak most még sikerülhet helyet foglalnia a fő tárgyalóasztalnál, de csak akkor, ha véget vet a folyamatos távolmaradásnak – ellentétben a legutóbbi Cameron-féle vétóval. Az mindenesetre beszédes adat, hogy egy közelmúltbeli felmérés alapján a britek 49 százaléka az elszakadás mellett voksolna a maradni vágyó 40 százalékkal szemben.