A brit politikai élet legfontosabb eseménye a parlamenti ülésszakot megnyitó uralkodói beszéd, amely Őfelsége kormányának következő évi törvénykezési programját tartalmazza. Idén megszorításokról, befektetés-ösztönző törvények benyújtásáról és a felsőház radikális átalakításáról is beszélt, ám nem említette a melegházasság vagy a képviselők visszahívhatóságának kérdéskörét. Beszéde alatt egy parlamenti képviselőt túszul ejtenek.
Az állami korona
news.bbc.co.uk
Május 9-én, szerdán tartották Nagy-Britanniában a parlament állami megnyitóját, amelyet minden évben több millió brit és külföldi állampolgár követ árgus szemekkel. A megnyitó fő eseménye az uralkodó beszéde, melyben kormánya következő évi főbb intézkedéseit jelenti be. Idén a várakozásoknak megfelelően a beszédben főként a költségvetési hiányt lefaragó és a szabadabb piaci környezetet (ezzel pedig remélhetőleg nagyobb befektetési kedvet) teremtő intézkedések kerültek előtérbe. A kormány jövőre tervezi többek között az állami nyugdíjkorhatár fokozatos emelését, illetve a közalkalmazottak jelenlegi nyugdíjrendszerének drasztikus átalakítását. A beszédbe végül belekerült a felsőház reformja is, ami előreláthatólag a konzervatívok heves ellenállásába fog ütközni. A kormánykoalíció liberális tagjai ugyanis régóta szorgalmazzák a felsőház demokratikus átalakítását, amely azt jelentené, hogy a háromszáz főre lecsökkentett felsőház tagjainak nagy részét az állampolgárok választanák. A koalíció konzervatív tagjai azonban idáig sikeresen elhárították a kérdés megvitatását, azonban úgy tűnik, idén elkerülhetetlen lesz a konfrontáció. Ellenben, sokak meglepetésére, a beszédben nem jelent meg a társadalmat és a koalíciót is igencsak megosztó melegházasságot engedélyező, illetve a képviselők visszahívhatóságát lehetővé tevő törvény sem, így a következő évben nem túl valószínű ezen törvények megvitatása.
Azonban miért is ilyen érdekes ez az esemény, miről is szól pontosan? Csupán egy letűnt kor lenyomata, vagy esetleg ma is lehet szerepe?
A parlament állami megnyitóját mindig közvetlenül a választások után vagy a parlamenti ülésszakok elején tartják. Az Egyesült Királyságban a parlamentet öt évre választják, a 2015-ös választásokat követően ráadásul fix időre. Egész eddig ugyanis az uralkodó a miniszterelnök javaslatára a parlamenti cikluson belül szabadon határozta meg a választások időpontját. A parlament éves ülésszakokra van felosztva, ami 2010-ig tavasztól novemberig vagy decemberig tartott. A jelenlegi ülésszak valószínűleg a rengeteg változtatás miatt is két éves volt, így a választások óta nem volt nyitó ünnepség. A szertartás lényege tehát az új parlament illetve az éves ülésszakok megnyitása.
A megnyitó ünnepség a parlament egyik legfontosabb eseménye, hiszen ez az egyedüli olyan alkalom, ahol a törvényhozás összes szereplője, a királynő, a Lordok Háza (vagyis a felsőház) és Képviselőház (vagyis az alsóház) egy légtérben találkozik. Ezen felül a ceremónián nagyon jól látható a hagyományos angol hatalmi ágak megosztása is. Pontosan ezért érdemes lehet megnézni a szertartás konkrét menetét, hiszen rengeteg érdekes történelmi hagyomány található benne.
A szertartás jelenlegi menete 1852 óta változatlan, de gyökerei legalább a 16. századra nyúlnak vissza. Az ünnepség napján, mielőtt a királynő elindulna a parlamentbe, sor kerül néhány hagyományos óvintézkedésre. Először is az uralkodó személyes testőrsége, a Yeoman of the Guard átkutatja a parlament pincehelyiségeit. Ez a hagyomány a Guy Fawkes-féle lőporos-összeesküvéshez datálható, amikor 1605-ben katolikus főnemesek sikertelen merényletet hajtottak végre I. Jakab király ellen. A másik érdekes óvintézkedés a parlamenti túsz hagyománya. A kormány egyik tagját túszként a Buckingham Palotába viszik, és csak akkor engedik el, ha az uralkodó épségben visszatért az ünnepségről. Ez a tradíció I. Károly idejéhez köthető, aki nem ápolt éppen meghitt viszonyt a parlamenttel – nem hiába vették később a fejét is.
Az uralkodó testőrsége felkészül a parlament pincéjének átkutatására
telegraph.co.uk
Miután megtették a szükséges óvintézkedéseket, a királynő az állami hintón díszkíséretben elindul a Parlament felé, az állami korona, amit csak különleges alkalmakkor hordhat, saját hintón utazik a királynő előtt. A királynőt szokás szerint a férje, Fülöp herceg is elkíséri. A királynő az uralkodók bejáratán lép be a parlament épületébe, közben tiszteletére az épület tetején az állami lobogót a királyira cserélik. A bejáratnál már várja a Főkamarás (Lord Great Chamberlain) illetve a Fő marsall (Earl Marshall); ők kísérik a palástterembe (Robing Chamber), ahol ráadják az állami koronát és palástot. Ezután a királynő a vendégekkel zsúfolásig megtelt Királyi Galérián keresztül a felsőházba megy. Miután helyet foglalt a trónon, a Főkamarás int a Gentleman Usher of the Black Rodnak (talán a fekete pálca szertartásmesterének lehetne fordítani), hogy megidézze az alsóház tagjait. A Black Rod tisztsége a 14. századra nyúlik vissza, eredetileg a Térdszalagrend szertartásmestere volt, később pedig a parlament rendjének őrzője lett. Feladata, hogy invitálja az alsóház tagjait a ceremóniára, szintén I. Károly uralkodásához köthető. 1642-ben ugyanis az uralkodó fegyveresekkel rontott az alsóházba és megpróbálta felségárulás címén letartozatni annak öt tagját. Az eset óta a mindenkori uralkodó nem léphet az alsóházba; ezért tartják a nyitó ceremóniát a felsőházban és ezért van szükség arra is, hogy a Black Rod hívja meg őket. Amikor a Black Rod az alsóház terme elé ér, hagyományosan becsapják előtte a terem ajtaját, amely aktus az alsóház függetlenségét és azon jogát szimbolizálja, hogy az uralkodó képviselője nélkül is ülésezzen. A Black Rod ezután fekete pálcájával hármat kopog, mire beengedik az alsóházba, ahol fejet hajtva felkéri a képviselőket, hogy hallgassák meg az uralkodó beszédét. Ezt az utóbbi huszonöt évben szinte már hagyományt teremtve Dennis Skipper munkáspárti képviselő gunyoros beszólása követi. Az alsóház tagjai ezután párosával, szépen komótosan a felsőházba mennek. A képviselők a felsőház csak egy bizonyos részéig mehetnek, ezt Bar-nak nevezik; ezt a vonalat hagyományosan csak nemesek léphetik át, így általában elég nagy a tolongás, sok alsóházi képviselő pedig kénytelen kint várakozni.
A Black Rod kopogtat az alsóház ajtaján
petershamgroup.co.uk
Ezután következik a nyitó szertatás legfontosabb pillanata, a királynő beszéde. Az elnevezés kicsit félrevezető, hiszen a beszédet nem a királynő írja, hanem a mindenkori kormány, és egyfajta éves kormányprogramnak tekinthető, amelyben a királynő ismerteti kormányának ez évi terveit és nagyjából vázolja a várható törvényjavaslatokat és esetleges új adókat is. Fontos, hogy a beszédet a királynő mindig mindenfajta megjegyzés vagy hangsúlyozás nélkül olvassa fel. Az angol közéletben ezért is előzi mindig nagy várakozás és találgatás a nyitóünnepséget, hiszen így az emberek tudomást szerethetnek az új törvényekről és adókról is. Persze a beszédnek semmilyen kötőereje sincs, hiszen a kormány később nyugodtan eltérhet a beszédben szereplő törvényjavaslatoktól.
A beszéd után a parlament mindkét háza külön megvitatja azt, amely napokig, a felsőházban általában hat, míg az alsóházban általában hét napig is el szokott tartani. Idén előreláthatólag a felsőház reformja, a tervezett terrorellenes törvény bizonyos pontjai és a tavaly hozott energiatörvény módosítása válthatja ki a legnagyobb vitákat a parlamentben. Ha az alsóház nem fogadja el a királynő beszédét, akkor gyakorlatilag kormányválságról beszélhetünk, hiszen a kormánypártnak nincs elég támogatottsága. Ha ez egy új ciklus elején történik meg, akkor az uralkodó vagy mást kér fel a kormányzásra vagy új választásokat ír ki.
A parlament állami megnyitója talán kicsit tényleg ódonnak hathat, azonban ennek ellenére több okból is nagyon fontos esemény. Szokásaival egyrészt nagyon jól kifejezi a nemzet történelmének és politikai rendszerének fejlődését, másrészt pedig lehetőséget ad az angol állampolgároknak arra, hogy megtudják, kormányuk milyen fontosabb intézkedéseket tervez a következő évben. Harmadrészt a kormánynak is lehetőséget adhat arra, hogy így megerősítse pozícióját, de akár az ellenzéknek is, hogy megszorítsa, sőt, akár meg is buktassa a mindenkori kormányt.