Mos Maiorum - A politika íratlan szabályai

A következő miniszterelnök?

SZEMLE - Kaszás Gábor

2012. május 21. - Mos Maiorum

boris-johnson-rossrightangle.wordpress.com.jpgBohókás és szórakoztató, de azért igazi konzervatív módjára odacsap, ha kell. London újraválasztott polgármestere a posztmodern konzervativizmus ikonja, aki a régi angol gentleman ideáját modern köntösben éleszti újjá.

Boris Johnson
rossrightangle.wordpress.com


Egyesek csak szeszélyes őrültnek mondják, mások ravasz politikai stratégaként tartják számon. Míg sokan még tejesemberként sem alkalmaznák, addig néhány politikai elemző már a jövendő brit miniszterelnököt látja benne. Egy azonban biztos: Boris Johnson, London újraválasztott polgármestere egyáltalán nem hagyja hidegen a közvéleményt.

Családi hátterét megvizsgálva különcsége mintha már születésétől fogva kódolt lenne: felmenői közül többen büszkélkedhettek közéleti karrierrel (például királyi és hercegi rokoni szálakkal is dicsekedhet), ereiben pedig a brit mellett német, török, francia és zsidó vér is csörgedezik, ráadásul 2006-ig születési helye jogán amerikai állampolgársággal rendelkezett. Nem csoda tehát, hogy egy korábban adott interjújában önmagát egyszerűen csak „egyszemélyes olvasztótégelyként” definiálta. Középfokú tanulmányait a legjobb iskolákban folytathatta (Brüsszel, Eton), ahonnan egyenes út vezetett Oxfordba. Itt tett szert olyan ismeretségekre (pl.: David Cameronnal), melyek a későbbiekben döntően meghatározták életét.

borisbike_dailymail.co.uk.jpg

dailymail.co.uk


Az egyetem elvégzése után azonban meglepő módon mégsem a politikai életben, hanem újságíróként helyezkedett el, s e hivatást viszonylagos rendszerességgel a mai napig műveli. Lapja, a „The Spectator”, melynek 1999 és 2005 között főszerkesztője volt, biztos alapnak számított a tory megújulás folyamatában. Már ekkor, a 90-es években sem kerülték el a botrányok: 1990-ben egyik kollégája, Stuart Collier személyes adatait szolgáltatta ki, míg pár évvel később televíziós szerepléseivel került a hírlapok címoldalára. Meghökkentő elszólásai 2001-től, első képviselői mandátumának kezdetétől mit sem szűntek. Hasonlatai miatt (pl.: a pártkongresszuson zajló viták a pápua új-guineai kannibalizmust juttatták eszébe) számtalanszor kellett szabadkoznia, egyes kijelentései (2005-ben a londoni terrortámadásra reflektálva az iszlám vallást nevezte a legfőbb problémának; a 2008-as kampányban pedig Doreen Lawrence, a 9 évvel korábban meggyilkolt Stephen Lawrence édesanyja korábbi, állítólagos rasszista megnyilvánulásai miatt méltatlannak bélyegezte a multikulturális metropolis vezetésére) ugyanakkor hatalmas politikai és média-hullámot vetettek.


A konzervatívok részéről tehát nem kis merészség volt a „szabad szájú különc” jelölése, kockázat nélkül azonban nincs siker. Johnson és a tory kampánystáb erőfeszítéseit pedig általános elképedésre választási győzelem koronázta meg 2008 májusában, „BoJo”-nak ugyanis sikerült maga mögé utasítania a már 8 éve regnáló munkáspárti Ken Livingstone-t, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a belváros elhódítása helyett inkább a hatalmas agglomeráció szavazóinak meggyőzésére törekedett. Választói előtt egy jobb tömegközlekedéssel, valamint nyugdíjas-barát, keménykezű és elszámoltatható vezetéssel rendelkező világváros víziója sejlett fel, a bűnözés visszaszorítása érdekében pedig már 2008 nyarától betiltotta az alkoholfogyasztást a tömegközlekedési eszközökön.

Boris-Johnson-and-Ken-Liv-guardian.co.uk.jpg

Boris Johnson és Ken Livingstone
guardian.co.uk


Botrányai első ciklusa alatt is zavartalanul, menetrendszerűen folytatódtak (pl.: a 2008-as pekingi olimpia záróünnepségét követő fogadáson elmondott beszéde a ping-pongról, amelyben azt ősi angol sportágnak nyilvánította, csak akkor még whiff-whaffnak nevezték, kiváltva ezzel a kínaiak felháborodását), ám ekkorra már kialakultak politikusi profiljának azon jellegzetességei, melyek sok álmatlan éjszakát okoznak a Labour kampánystratégáinak mind a mai napig. Amellett ugyanis, hogy szórakoztató, vicces, ámde mégis nyílt és szókimondó stílusával már sokakat maga mellé állított, a komoly, megfontolt viselkedés sem áll feltétlenül fényévekre tőle, amiről műveltsége, intellektuális háttre, valamint megjelent könyvei, írásai ékesen tanúskodnak. Szenvedélyes kerékpárosként mindig két keréken indul munkába reggelente (a 2010 nyarán létrehozott bérbicikli-rendszer is az ő javára írható), London polgárait pedig napi rendszerességgel látja el hasznos információkkal, tanácsokkal az egyik nagy közösségi oldalon. (Twitter) A lakosság tehát joggal tudhatja maga közül valónak, ami a társadalomtól mára eltávolodott politikai elit vonatkozásában igen nagy fegyverténynek számít. Szintén nem lehet elvitatni tőle azt sem, hogy vezetése alatt a város tisztességesen felkészült, így pedig nyugodtan láthatja vendégül a világot idén nyáron az olimpiai játékokon.


Érdekesebb lehet azonban számunkra azon újfajta irányvonal, melyet a konzervatív közösségen belül képvisel, üzenetével ugyanis nem csak kizárólag a tory szavazókat kívánja megszólítani (pl.: a bevándorlók egyik legnagyobb pártfogójaként tartják számon). Kampánystábja az elmúlt években kétségtelenül sokat tett múltbéli botlásainak korrigálása érdekében, azonban hatékony politikai kommunikációja nem kis részben immár az ő érdeme is. Mondanivalóját ugyanis sokszor az eddigi hagyományoktól merőben eltérő módon igyekszik a célközönséghez eljuttatni, amire talán a legjobb példát az idei kampányban láthattuk, a polgármester ugyanis „udvariassági fogadalomra” kötelezte a londoni fiatalokat (11-15 éves korosztály) annak érdekében, hogy alkalom esetén adják át ülőhelyeiket az időseknek, az állapotos nőknek, vagy a valamilyen fogyatékkal élőknek. A renitensek utazási kedvezményeik megvonásával számolhatnak, amit fizetés nélküli közmunkával tudnak visszaszerezni.


Sokan már érdemesnek tartanák Johnsont a politikai továbblépésre, ami akár egyesek szerint a miniszterelnöki széket is jelentheti, az általános elégedetlenség miatt ugyanis sokat profitálhat abból, hogy a Cameron-kormánnyal és saját pártjával szemben sem rejtette sohasem véka alá olykor kőkemény kritikáját.. Polgármesterként pedig megtehette, hogy csak azokat a kérdéseket tűzze napirendre, melyekre saját magának van a legnagyobb ráhatása. Az egész Európát sújtó válságos időkben „Boris” tehát szinte már-már modernkori „celebbé” vált a közvélemény szemében. Személye még mindig újdonságként hat, megnyilatkozásai során pedig kiválóan felismerte a kampánykommunikáció újraértelmezésének szükségességét (mint például az előbb említett „fogadalom”, és az a tény, hogy a bulvárlapokba is bekerülve sokkal inkább hatással lehet a mai fiatalokra), valamint a társadalmi trendek nosztalgiázó változásait. Ez utóbbi folyamat egyik üdítő jelensége az 1999 óta működő „The Chap” mozgalom, mely legfontosabb céljául a régi udvarias viselkedés, végső soron pedig a régi angol „gentleman” feltámasztását tűzte ki céljául. Ennek érdekében minden évben „chap” olimpiát rendeznek Londonban (idén július 7-8-án kerül megrendezésre), melyben a résztvevők már szinte elfeledett versenyszámokban, úgy mint pipázás, avagy nyakkendőkötés, mérhetik össze erejüket.

johnson-beckham_mirror.co.uk.jpg

Boris Johnson és David Beckham az olimpiához kapcsolódó egyik ünnepségen
mirror.co.uk


Boris Johnson számára idei újraválasztása óriási lehetőséget biztosított politikai karrierje kibontakoztatására, idén nyáron ugyanis az egész világ szeme láttára csillogtathatja meg államférfiúi képességeit az olimpiai rendezvényeken. Az itt szerzett lendület pedig a toryk élére, vagy akár 2015-ben a Downing Street 10-es számú ház ajtajáig is elrepítheti.  

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr104528818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása