Egy konzervatív képviselő borús képet fest az eddigi brit kormányzati teljesítményről. Nadine Dorries szavai szerint pedig a miniszterelnök és a pénzügyminiszter „két arrogáns elkényeztetett fiú”, akik annyira nincsenek tisztában a hétköznapi emberek életével, problémáival, hogy azt se tudják, mennyibe kerül pl. egy liter tej a közértben.

Nadine Dorries
guardian.co.uk

Úgy tűnik az átgondolatlanság nem csak a Blair-kormány által indított alkotmányos reform sajátja a brit politikában: a jelenlegi, David Cameron vezette konzervatív-liberális kabinetet is hasonló koncepciótlansággal vádolják a kritikus MP-k, miközben felhívják a figyelmet, hogy ez könnyen árthat Nagy-Britannia nemzetközi megítélésének/érdekeinek is.

A jelenség nem ma kezdődött, a Whitehall falain belül azt suttogják, hogy az utolsó igazi vízióval és céllal rendelkező Miniszterelnök a Vaslady volt. Az utána következő kormányok leginkább csak sodródtak az árral: rövid távú terveket készítettek, otthon a hangsúlyt inkább a pénzköltésre helyezték, a külpolitikában pedig 9/11 után érezhetően dominánssá vált az amerikai befolyás. Emlékezhetünk rá: Tony Blair teljes mellszélességgel állt ki Afganisztán lerohanása mellett.

Úgy tűnik, David Cameron kormánya is folytatja a kétes dicsőségű hagyományt: a legújabb ügyek közt említhetjük a lebegtetett benzinkutas tüntetést, vagy az Abu Qatada deportálása körüli bonyodalmakat. Egyik ügy se erősíti a kormány felkészültségébe és problémamegoldó képességébe vetett hitet, és megfelelő kommunikációval talán elkerülhető lett volna az ilyen fiaskó.

Abu-Qatada
telegraph.co.uk

A stratégiai tervezés, hosszabb távú koncepciók hiányát emlegetik fel képviselők és tanulmányok egyaránt, ami hibákhoz és kontár munkához vezetett - akár az aktuális költségvetés elemeit is vizsgálhatjuk - az utóbbi évek során. Ahogy arról már korábban is írtunk, Mr. Cameron sokszor nem áll az események magaslatán, sőt, kritikusai szerint egyszerűen lusta és túl lazán veszi a nemzetet érintő fontos kérdéseket is.

Nadine Dorries szavai szerint a miniszterelnök és a pénzügyminiszter „két arrogáns elkényeztetett fiú” akik annyira nincsenek tisztában a hétköznapi emberek életével, problémáival, hogy azt se tudják, mennyibe kerül pl. egy liter tej a közértben. A képviselőnő szemét többek közt az is szúrja, hogy Mr. Cameron mindig képes időt szakítani a kocogásaira és a feleségével töltött estékre, de a munkájában már nem ilyen elhivatott. A válasz erre annyi, hogy egy kiégett és túlhajszolt miniszterelnök csak hibát hibára halmozna, viszont ő megpróbál jó férj, jó apa, és jó vezető is lenne egyben. Megjegyezte, hogy gyakran már hajnali háromnegyed hatkor nekiáll a munkának otthon, és azon dolgozik, hogy megfelelő jutalomban részesítse a keményen dolgozó angol családokat. Ezek a vádak még nem tűnnek kormánybuktató súlyúnak, de kritikákat más helyen is megfogalmaznak mostanában.

A legújabb alsóházi jelentés, mely a kormányzat stratégiai célkitűzéseit (vagy inkább azok hiányát) vizsgálta Bernard Jenkin konzervatív képviselő vezetésével, meglehetősen borús képet fest az eddigi teljesítményről. Javasolják, hogy a kormány évente nyújtson be egy munkanaplót, tervezetet a Parlamentnek, hogy jobban követni lehessen a tevékenységét. Jenkin szerint a fő probléma abban rejlik, hogy a Kincstárnak túl nagy a beleszólása a szakpolitika tervezésébe: csak azokat a projekteket lehet megvalósítani, amire pénzt kap egy minisztérium. Kiemelte, hogy míg a kormányzati kommunikációban a deficit-államadósság csökkentés kiemelt helyen szerepel, ezt az intézkedések mégsem támasztják alá. Tanácsként ajánlotta, hogy segítené a fájdalmas, hosszú távon megtérülő döntések elfogadását – a választók, és képviselők közt egyaránt –, ha a kormány világosan elmagyarázná a céljait és felvázolná a megtenni kívánt utat. 

Bernard Jenkin
blogs.telegraph.co.uk

Értelemszerűen az ellenzék lecsapta a magas labdát és következőképp kommentálta a fejleményeket: „David Cameron-nak kézbe kellene vennie elszabadult kormányát, és irányt váltani, hogy a továbbiakban ne a családoknak és nyugdíjasoknak kelljen megfizetniük az ő inkompetenciájának az árát.”

A kormányszóvivő meglepő módon ettől markánsan eltérő következtetést vont le: „az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kormányzat célja a deficit csökkentése és a gazdasági növekedés beindítása munkahely teremtéssel, miközben biztosítja a polgárok biztonságát és jólétét az egész országban. Ezzel párhuzamosan ambiciózus és radikális reformot hajtunk végre az oktatásban, az egészségügyben, és az önkormányzatok szintjén. Ezek hatására a polgárok és közösségeik újult erőre kaphatnak”.

A felszínre kerülő problémákért – ahogy az előfordult eddig is gyakran- megpróbálják a közszolgálatot (Civil Service) felelőssé tenni. Gus O’Donnell, az előző Cabinet Secretary azonban védelmébe vette a közszolgákat, hangsúlyozva, hogy a miniszterek döntenek a kérdésekben, ők jelölik ki az irányt, rájuk mindössze a végrehajtás hárul.