Májusban már bemutattuk Boris Johnsont, mint az angol belpolitika egyik fenegyerekét, ezért jelen cikkünkben karrierjének főbb állomásaival, családi hátterével nem foglalkozunk. Ama cikket azzal fejeztük be, hogy:

“Boris Johnson számára idei újraválasztása óriási lehetőséget biztosított politikai karrierje kibontakoztatására, idén nyáron ugyanis az egész világ szeme láttára csillogtathatja meg államférfiúi képességeit az olimpiai rendezvényeken. Az itt szerzett lendület pedig a toryk élére, vagy akár 2015-ben a Downing Street 10-es számú ház ajtajáig is elrepítheti.” (Kaszás Gábor: A következő miniszterelnök?)

Az olimpia valóban fordulópont lehet Boris Johnson karrierjében, hiszen míg ő a rendező város polgármestereként rivaldafénybe került, addig David Cameron csak szerencsétlenséget hozott a brit versenyzőkre. Ugyanis ahány versenyen megjelent a múlt héten, annyin szerepeltek rosszul nemzetének sportolói, míg ahol nem jelent meg, ott sikert sikerre halmoztak - amint az olvasható Ian Dunt cikkében a politics.co.uk-n. A miniszterelnökre egyre inkább úgy tekint Nagy-Britannia, mint országuk néhány nagyobb problémájának okára, s ez a vélekedés az olimpia alatt is megszilárdulni látszik.

mirror.co.uk

Ám a Városházán ezt egyáltalán nem bánják, ugyanis a toryk vezetőjének egyik legfőbb lehetséges riválisa jelenleg ott székel. Boris Johnson az egész olimpiát a maga népszerűségének növelésére használja fel, nem véletlen, hogy Len McCluskey, a Unite nevű (szak)szervezet vezetője is azzal vádolta meg nyílt levelében, hogy veszélyezteti az olimpia sikerességét, mert politikai célokra használja fel azt.

Valóban: ugyan nem bevallottan, de arculatépítésre használja “BoJo” az olimpiát, afféle kampányeseményként kezeli. Még olyan krízishelyzetek is növelni tudták népszerűségét, mint amikor néhány napja egy drótkötélpályán elakadt, s néhány Union Jack-kel a kezében kiáltott létra után. Cameron szerint bármely politikus számára egy drótkötélpályán való fennragadás politikai katasztrófával érne fel, Johnson mégis jól jött ki belőle. Még a munkáspárti Stephen Pound is azt mondta, hogy ez növelte a polgármester népszerűségét, hozzátéve: “Bárki, akivel beszéltem, csak annyit mondott az eset kapcsán: >>a jó öreg Boris<<...”

mirror.co.uk

A Hyde Parkban rendezett, megnyitót megelőző tömegrendezvényen pedig olyan kérdésekkel hergelte a tömeget, ami más politikus esetén akár diplomáciai bonyodalmakat is okozhatott volna. Ilyen volt pl., hogy “Több érmet szerzünk majd, mint a franciák, ugye?” (jelen állás szerint “BoJo” még jóstehetséggel is rendelkezik, a cikk írásakor 10 éremmel többet gyűjtöttek a britek), vagy “Van egy srác, úgy hívják Mitt Romney, aki arra kíváncsi, hogy készen állunk-e. Készen állunk?” Ezekből a szokatlan kommunikációs fogásokból egyértelmű, hogy a tömeget és a tömegmédiát is jól kezeli.

London polgármestereként lényegében azt tudja tenni, amihez kedve szottyan, így nem csorbult a népszerűsége Rupert Murdoch-kal való találkozását követően sem, akit ő hívott meg az olimpiára. Dunn szerint a médiamogul jelenlegi népszerűsége egy észak-koreai tábornokéval vetekszik Nagy-Britanniában, “BoJo”-nak mégis megbocsátották ezt a választók. Ráadásul az sem érintette rosszul a polgármestert, hogy sokan panaszkodtak: az olimpia alatt a stadionokban csak félház van, míg jegyet már alig lehet kapni az eseményekre.

Az utóbbi napokban pedig olyan megnyilatkozásokat is megengedett magának, amivel esetleg az országnak és Cameronnak is árthatott volna - ha nem ő lenne Boris Johnson. Ilyen volt például, amikor Vlagyimir Putyin Londonba látogatása kapcsán kijelentette: “Remélem ő is részt vesz - hát nem tudna ő is pár sportolót meglegyinteni? Azt hiszem az emberek szívesen néznék, akár egy politikusok olimpiája keretein belül!”

Persze Boris Johnson népszerűsége nem csak szerethető, néha lázadó és közvetlen személyiségében rejlik, hanem kis politikai trükkjeiben, játszmáiban is. Sikerült elérnie, hogy a londoni olimpián megtartott “fesztiválok” rendezési költségeinek nagyját ne a város (hanem pl. a National Lottery vagy a Locog) állja, de a “London polgármestere” logó minden ilyen esemény kapcsán szerepel mindenütt. Más fizet, ő pedig learatja a babérokat. Okos.

telegraph.co.uk

Népszerűsége politikai értelemben is mérhető, hiszen a YouGov legutóbbi felmérései szerint, ha Boris Johnson venné át a Konzervatív Párt vezetését, akkor mindössze 1% lenne a munkáspártiak előnye előttük. A ConservativeHome számára készített másik felmérés szerint pedig ő az első számú jelölt Cameron utódjára nézvést, mögötte William Hague végzett, kereken nyolc százalékponttal lemaradva. Nem csoda, hogy egyre többen tekintenek rá úgy, mint aki képes lenne megszerezni a miniszterelnöki széket.

Andrew Grice, Nagy-Britannia egyik legnevesebb politikai újságírója The Independentben közölt cikkében is azt mondja, hogy nem kérdés: Johnson meg tudja szerezni a miniszterelnöki széket, s úgy tűnik, stábja már ezen dolgozik. Bár sokan attól félnek, hogy nem, de Grice szerint a párt szavazói komolyan vennék annyira a tory “Bohócherceget”, hogy megszavazzák miniszterelnöknek. Charles Moore (The Telegraph) szerint nagyban segítheti “BoJo”-t, hogy a harmincas évek óta most lehet a legkevésbé megélni a hagyományos politizálással Nagy-Britanniában, s a polgármester jelenleg a legkevésbé hagyományos politikus a szigetországban.

Boris Johnson és David Cameron egy falfirkán
illadelstylez.com

Természetesen a toryk közt is vannak ellendrukkerei Boris Johnsonnak. Simon Walters (The Daily Mail) cikkéből kiderül: Cameron közeli barátai szerint esélye sincs London polgármesterének legyőzni a miniszterelnököt. Indoklásuk szerint a “nők kedvence” imázs komoly kampányidőszakban a visszájára sülne el, népszerűségcsökkentést okozva Johnsonnak. Szerintük teljesen különbözik a polgármesteri és a miniszterelnöki szék megszerzése, s utóbbi “sosem fog sikerülni ennek a pojácának”.

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Boris Johnson - ha nem is hivatalosan -, de versenybe szállt, s az egyre fásultabbnak tűnő David Cameron mellett izgalmas alternatívának tűnhet, akár a Munkáspárt és Ed Miliband ellenében is.