Már az első reggel felmerült a kérdés: mi a helyzet Angliában? Rákérdeztem nyíltan mit gondol Martin a konzervatív váltásról. Ő, személy szerint örül neki, már ideje volt. Lényeges különbség van szerinte a két párt között. Míg a munkáspártiak szociális kérdéseket tartottak fontosnak, addig a konzervatívok a gazdasági problémákat helyezték előtérbe: adók, deficit, államháztartás. Bevallotta, hogy még kivár, sokat még nem tett le a konzervatív párt, de bizakodik. A váltásra szükség volt.

A munkahelyemen feltűnően sok volt a bevándorló: lengyelek, litvánok és magyarok. Nem hagyhattam hát ki a kérdést, mi ennek az oka. Martin elsőnek említette, hogy a bevándorlók sokkal jobban becsülik a pénz értékét. Jobban lehet ösztönözni őket, valamint többet dolgoznak és jobban is dolgoznak. Az angolok ráadásul nem jönnének el minimálbérért dolgozni, nem vállalnának ilyen munkát, ennyiért. Különös volt viszont, hogy a férfiak nagy része angol. Erre is megkaptam a választ: a bevándorlók jelentős része lengyel, a lengyel férfiakról pedig nem volt jó véleménye: sok esetben lusták, nem szeretnek dolgozni. Martin külön kiemelte, örül annak, hogy segíthet az ilyen embereken.

guardian.co.uk

Viktória, az egyik litván kollégám elmondta, hogy nem szeretne véglegesen itt maradni. Fiát megpróbálja úgy nevelni, hogy bárhová sodorja is a sors, képes legyen boldogulni, és ne legyen gond neki az új, idegen környezet megszokása. Kihangsúlyozta viszont, hogy minden nap emlékezteti fiát: ők litvánok, ezt ne felejtse el és legyen rá büszke. Rasa, a másik kollegám, sem szeretne Angliában maradni, se máshová menni. Haza akar menni. Itt szeretne egy kis kezdőtőkét összeszedni, hogy otthon, Litvániában, saját vállalkozásba kezdjen. A magyar munkavállalók hozzáállása vegyes. Van, aki az angol állampolgárságot akarja megkapni, hogy vízum nélkül mehessen tovább, van, aki már eldöntötte, hogy Angliában marad, és van, aki csak sodródik az árral, és várja, hogy történjen valami. A keresetek jóval magasabbak, a megélhetés drágább, mint itthon, de sokkal több lehetőség van a megtakarításra.

De még mindig ott maradt a nagy kérdés. Mi lesz így Angliával?

A brit gazdaság egyik legnagyobb hibája, hogy az emberek túlköltekeznek. Nincsenek megtakarítások, a bankok nem helyeznek ki hitelt, vagy csak nagyon magas kamatra. Az emberek sokat keresnek és sokat is költenek. "Ma az emberek mindennek tudják az árát, de semminek nem tudják az értékét." (Oscar Wilde) A fiatalok leginkább csak pazarolnak, költenek és pazarolnak. Sokan ezt (is) a kapitalizmus feketelistájára írják, de én másfele kezdtem kérdezősködni. A beszélgetéseink tanulsága szerint itt nem a kapitalizmus rendszerével (és ugyan mi pontosan a kapitalizmus?) van a baj és nem a tömegtermeléssel/túltermeléssel. Itt az értékekkel lehet a baj. Vagyis annak hiányával. A fiatalabb korosztályok körében a magas fizetések azt az eredményt érték el, hogy a pénz könnyen jön, ami pedig könnyen jön, az könnyen megy. Az értékek hiánya a "civil társadalom" legyengülését eredményezi. Az egyház, család, ifjúsági szervezetek, sportklubok vonzereje csökken. Martin Anglia jövőjét nem másban, mint a bevándorlókban látja. Saját cégét említette, ahol a tulaj félig olasz, a pénzügyi vezető pedig félig német, a munkások 70%-a pedig bevándorló. Azok, akik Angliában maradnak, „vérfrissítést” adhatnak az angoloknak. Itt hozzá kell tennem, hogy csak az európaiak. Az ázsiaiak és afrikaiak talán túl messziről érkeznek, gyökeresen eltérő kultúrájuk sokszor meggátolja a beilleszkedést.

Az angolok vendégszeretete amúgy is kérdéses. Martin szerint ezért, itt az ideje, hogy a politikusok újragondolják, hová vezet mindez, s komolyan vegyék a bevándorlók jelenlétét, hiszen pár év múlva tömegesen válnak belőlük aktív szavazók.