Legalábbis ezt állítja Jim Sillars, a Skót Nemzeti Párt egykori alelnöke a skót parlamentben jelenleg abszolút többséggel rendelkező politikai erőről, de korábbi megnyilatkozásai alapján magukról a skótokról sincs különösebben jó véleménnyel a még ma is aktív veterán politikus.
Sillars, aki jelenleg is a párt és a skót parlament tagja, karrierjét a brit Munkáspártban kezdte még a 70-es években. Sillars már ekkor is a decentralizált skót parlament híve volt, és miután csalódott a Munkáspárt akkori politikájában és a decentralizáció ügye sem haladt előre, néhány képviselőtársával együtt kilépve 1976-ban megalapította a Skót Munkáspártot. A párt azonban nem tudott egy mandátumot sem szerezni az 1979-es brit választásokon, így nem sokkal később meg is szűnt, Sillars pedig 1980-ban átnyergelt a Skót Nemzeti Pártba (SNP). Itt az úgynevezett „79-es csoport” tagja lett, akik a párt baloldali szárnyát alkották.
A csoport tagja volt a párt jelenlegi elnöke, Alex Salmond is, aki ekkor még mentoraként tekintett Sillars-ra. Sillars 1988-ban újra parlamenti képviselő lett és nem sokkal ezután a párt alelnökévé választották. Népszerűsége miatt sokakat meglepett, amikor 1990-ben nem indult a pártelnöki székért, amelyet végül nagy többséggel Salmond nyert meg, bár Sillars az ellenfelét, Margaret Ewingot támogatta. Az 1992-es választások az előzetes várakozásokkal ellentétben mégsem hoztak átütő sikert az SNP számára, maga Sillars is elbukta saját körzetét. A felfokozott hangulatban Sillars egy elszólásban a skótokat „90 perces hazafiaknak” titulálta, utalva arra, hogy a skótok csak a fociban patrióták. Az elszólás után kegyvesztett lett a párt vezetésében, elvesztette alelnöki pozícióját, és tovább romlott személyes kapcsolata Salmonddal.
Jim Sillars scottishtimes.com
Sillars azóta is Salmond vezetési stílusának lelkes kritikusa. Legutóbbi nyilatkozatában, amelyet egy helyi újságnak adott, azonban még a szokásosnál is erősebb hangnemmel illeti a párt vezetőségét. Sillars szerint ugyanis a választási rendszer sajátossága miatt sok skót parlamenti képviselő Salmondnak és népszerűségének köszönheti a megválasztását, mert az emberek csak azt nézték, hogy Alex Salmond legyen a miniszterelnök, és nem azt, hogy kire is szavaznak egy körzetben. Ezt szerinte a párton belül is sokan tudják, és úgy érzik, hogy megválasztásukért tartoznak Salmondnak. Ezek a képviselők pedig mindenben követik a párt vezetését, így szerinte már csak a párt vezetőinek delegáltjaiként, és nem a nép választott képviselőiként működnek.
Ezzel magyarázza a brit parlamentben megszokott kritikus kormánypárti háttércsoportok, mezei képviselők hiányát a skót parlamentben, akik valamilyen szakpolitikára összpontosítva segítik vagy éppen kritizálják a kormánypárt munkáját. Szerinte lehetetlen, hogy a párton belül mindenki, minden területen egyetértsen Salmond politikájával, ezért nem érti, hogy „eddig miért nem merte senki sem elküldeni a fenébe.” Bár szerinte a lojalitás erény, de ha „a képviselők lojalitása inkább a párthoz kötődik, nem saját alapelveikhez és az emberek érdekeihez, akkor az ostoba lojalitás, és ez elkerülhetetlenül egy szellemileg ostoba párthoz is vezet”. Azt is hozzátette, hogy „ha nem ismerné őket jobban, azt gondolná, hogy a párt vezetői a régi kommunista pártban szocializálódtak, ahol a vezető elit hozta meg a döntéseket és a többség pedig automatikusan követte őket”. Ezért szerinte „a totalitárius jó leírás Skócia legnagyobb pártjára, amelyben a képviselők hajlandóak befogni a szájukat és boldogan várják és végrehatják a vezetőség döntéseit.”
Alex Salmond, a skót nemzeti párt elnöke. Valóban önkényúr lenne? telegraph.co.uk
A vádakra reagálva a párt szóvivője a következő hónapban esedékes NATO tagsággal kapcsolatos pártközi egyeztetést hozta fel példaként arra, hogy a párton belül igenis van komoly érdekütköztetés a különböző érdekcsoportok között. Az egyeztetésre azért kerül sor, mert Salmond még júliusban egy éles politikai hátraarccal megváltoztatta eddigi erősen NATO-ellenes retorikáját és kijelentette, hogy támogatja a független Skócia tagságát a szervezetben. A párt ezzel azonban évtizedes NATO-ellenességét adná fel, amivel természetesen sokan nem értenek egyet a párton belül, így Salmond a békesség jegyében belegyezett, hogy a kérdést és a párt további politikáját majd az októberre összehívott pártkonferencián vitassák meg a képviselők. A szóvivő szerint a konferencia ékes bizonyítéka annak, hogy „az SNP az egyedüli olyan skót párt, amely képes és hajlandó is komoly szakpolitikai vitákat folytatni a párttagság széles rétegeivel”.
Az októberben esedékes konferencia valóban érdekes lesz a párt vezetői számára, ugyanis a brit szakértők jelentős része szerint a független Skócia csak úgy lehet a NATO tagja, ha a szervezet skót vizeken állomásozó atom-tengeralattjárói a helyükön maradnak. A párttagság többsége azonban ilyen áron nem fogja elfogadni a megváltozott irányvonalat. Az SNP régóta atomenergia-ellenes, így a párt vezetőinek nem lesz könnyű feladat keresztülvinni akaratukat.
