Alex Salmond skót, és David Cameron brit kormányfő hétfőn aláírta a 2014-ben esedékes, Skócia függetlenségéről szóló népszavazás szabályait rögzítő egyezményt. Mivel a függetlenség kérdésére csak igennel vagy nemmel lehet majd válaszolni, a legnépszerűbb, fokozott decentralizációt jelentő opció kiesik, így a népszavazás kimenetele erősen kérdéses.
A legnagyobb, mintegy 60%-os társadalmi támogatottságot ugyanis a kompromisszumot jelentő „devo-max” megoldás élvezi, amely fokozott decentralizációt jelent ugyan, de az Egyesült Királyságon belül. A közvélemény-kutatások szerint a teljes függetlenséget a skót lakosság nagyjából 35%-a támogatná, míg a status quo fenntartására kevesebb, mint 10% szavazna. Az egyszerű, eldöntendő kérdésfeltevésnek köszönhetően viszont a legszélesebb, decentralizáció-párti réteg válik bizonytalanná, vagyis minden azon múlik, hogy őket melyik oldalnak sikerül megnyernie. Az egyezmény szerint a skót parlament határozhat úgy, hogy a népszavazáson már 16 éves kortól részt lehessen venni – a skót nemzeti párt alkotta többség valószínűleg így is fog dönteni –, de a fiatalok (feltételezett) függetlenségpárti szavazatai sem biztos, hogy megmentik az igen-nem kérdés szülte éles helyzetet.
A British Social Attitudes tavalyi felmérésében többek között azt vizsgálták, hogy milyen változásokat várnak Skócia lakói a függetlenné válástól. A pozitívumok sorában magasan vezet a nemzeti büszkeség növekedése és a külpolitikába való beleszólás lehetősége, de a válaszadók több mint egyharmada az életszínvonal, a gazdasági helyzet és az egészségügy javulását is várja; miközben az egészségügy és a szociális ellátások szabályozása jelenleg is a skót parlament hatáskörébe tartozik. A megkérdezettek maradék kétharmada viszont ugyanolyan, vagy még rosszabb gazdasági helyzetre számít a függetlenedés után, ami a többség szerint az adók emelkedésével fog együtt járni. Bár nem feltételezhető, hogy a skót-viccekben sok igazság lenne, de ezzel együtt sem biztos, hogy a függetlenség iránti vágy győzedelmeskedni fog a gazdasági érdek felett.
Nem véletlen, hogy a függetlenségpártiak erősen kampányolnak a természeti erőforrások nyújtotta gazdasági haszonnal. „A függetlenség azt jelenti, hogy a megújuló energiából származó hatalmas állami bevételek visszatérnének Skóciába.” – írják honlapjukon, hozzátéve: a jövőbeli gazdasági válságokat el tudnák kerülni, ha maguk rendelkeznének saját olajukkal. A tervek szerint továbbá a független Skócia megtartaná a királynőt és a fontot, de írnának egy kartális alkotmányt. Kényesebb kérdés a külügyek intézése, amely az eddig legnagyobb támogatottsággal bíró devo-max modellben közös feladat maradt volna. A Scottish Independenc Convention honlapján úgy érvel: eddig az Egyesült Királyság külpolitikájának alakításában elhanyagolható szerepet játszottak, azonban hasonlóan sok, Skóciánál kisebb EU tagországhoz, nekik is kijárna az önálló külpolitika. Katonai ügyekben viszont skandináv mintára minél teljesebb semlegességre törekednének – akár NATO-tagság nélkül.
A britek mellett kitartó tábor azzal vádolja Salmondot, hogy a frissen elnyert skót függetlenséget egyből alárendelné Brüsszelnek és az Európai Uniónak, emellett pedig a pénzügyi realitásokkal sincs tisztában. Véleményük szerint a skót olaj negyven év múlva elfogy, és így a költségvetési hiány majd csődbe viszi az országot.
A népszavazás sikerével kapcsolatban a közvélemény is kételkedik. Azon túl, hogy nem biztos a választók részéről a függetlenség abszolút támogatása, a népszavazás nem is köti Westminstert, bár a várakozások szerint az igenek győzelme esetén az angol törvényhozás nem tagadná meg az együttműködést. A népszavazás legproblematikusabb része kétségtelenül a kérdés nagyfokú leegyszerűsítése: a devo-maxot támogatók kénytelenek lesznek a másodlagos preferenciáik szerint szavazni, ami utólagosan keserves magyarázkodásokra ad majd okot; az eredmény nem lesz megkérdőjelezhetetlen – vélekedik James Mitchell politológus.
Vagyis jelen állás szerint a skót választók több mint felének a preferenciái meg sem fognak jelenni választási lehetőségként a népszavazáson. Kérdés, hogy két év alatt meg lehet-e őket győzni az önállósodásról vagy a maradásról. Könnyen lehet, hogy a népszavazás nem fogja tudni betölteni a funkcióját, mivel nem jelent majd valódi választási lehetőséget a polgároknak. Ha nem akarják a status quo-t fenntartani, olyan mértékű önállóságra kell szavazniuk, amit talán nem is akarnak: nesze, függetlenség, fogd meg jól!
