Rezsőházy Rudolf történész-szociológus professzorral, az Université catholique de Louvain nyugalmazott tanárával, a PPKE díszdoktorával Fekete Balázs beszélgetett Európáról. A beszélgetés első fele ITT olvasható, ezúttal a második felét közöljük.

MM: A család példája különösen érdekes. Értékszociológiával foglalkozó könyvében a családot történelmi korokon átívelő, az egyik legszilárdabb európai értékként mutatja be. Mi a magyarázata, hogy a család szinte egyik évtizedről a másikra mégis „bajba került” Európában?

RR: Amennyire csak vissza tudunk tekinteni a történelemben, a család valamiféle formáját mindig megtaláljuk. Az antropológusok rendszerezték azokat a megoldásokat, melyeket az emberiség kitalált, hogy a férfiak, a nők és a gyermekek, valamint a fölmenők és oldalágiak tartós viszonyát szabályozzák.

A kereszténység által befolyásolt kultúrkörökben a család egy férfi és egy nő által kötött házasságból ered, mely egy életre szól. Elsődleges hivatása a gyermekek nemzése és fölnevelése. Ez a modell „került bajba”. A kifejezés különböző jellegzetességekre utal:

- a házasság fölbontható (válás),

- a házasság más párkapcsolati formákkal helyettesíthető („élettársi kapcsolat”, „vadházasság”, „apart together” = érzelmileg együtt, de külön lakás, stb.),

- a házasság azonos nemű partnerekkel is lehetséges.

Ez a változás gyorsan ment végbe. Különböző okoknak köszönhető, melyek közül az értékek metamorfózisa játszik döntő szerepet. Ehhez a folyamathoz tartozik az individualizmus elterjedése három történelmi fázisban:

1/ A reneszánsz idején születik meg a modern „individuum”, aki a közösséggel szemben szerzi meg egyéniségét.

2/ A 19. századi kapitalizmus az egyéni kezdeményezést (vállalkozói szellem) teszi a közgazdaság éltető erejévé.

3/ Az 1960-70-es évek radikális változásai a „neo-individualizmus” jegyében mennek végbe. Az egyén föllázad az őt korlátozó intézmények ellen, és egy sor új jogot vív ki. Ezek közül a legjelentősebb az önmegvalósítás, a személyes kibontakozás joga.

És innét kezdve válik a történet „bajossá”: hogyan lehet sikeres egy olyan párkapcsolat, melyben mindkét fél saját önmegvalósítását keresi? Ha nem sikerül egy közös boldogság alapjait megvalósítani (márpedig a siker iránti igények megnőttek…), akkor jobb a válást választani, és ki-ki folytatja a maga életútját.

MM: Amennyire a válaszai alapján látom, Ön szerint Európa évszázadok óta bevett alapértékei kerültek napjainkra válságba és ez okozza társadalmaink elbizonytalanodását, nyugtalanságát. Van megoldás vagy valamiféle kiút Európa számára?

RR: 1/ Kezdjük egy általános érvényű megjegyzéssel. A legtöbb társadalom rendelkezik önkorrigáló képességgel. Ha egy káros jelenség veszélyesen elterjed, ez előbb-utóbb fölismerhetővé válik. A problémát diagnosztizálni lehet. Mozgalom indul el, hogy a problémára megfelelő orvoslást találjanak ki. Ez cselekvést indít el. Majd kiderül, hogy született-e megfelelő eredmény, vagy hogy más irányban kell-e megoldást keresni. Mindez olykor igen hosszú időt vesz igénybe (gondoljunk pl. a fiatalok bűnözésére és alkalmazzuk erre a fönti gondolatmenetet).

2/ A társadalmi változások sebessége különböző. Bizonyos jelenségek naponta módosulnak. Így van ez pl. a tőzsdével. Mások, mint az értékrendszerek, hosszú távon alakulnak át. A Szovjetunió lakossága 70 éven át ugyanannak az ideológiának volt kitéve. A propagandagépezet minden ellentmondás nélkül működött. A rezsim mégis összeomlott, és a kommunista világnézetből alig maradt fönn valami. Új értékek „beültetése” tehát még két-három generáción át is szinte eredménytelen maradhat.

3/ Egy demokratikus társadalomban, mint a mienk, több „érték-termelő” intézmény létezik, ezek szabadságnak örvendenek és egymással versenyezhetnek. Pillanatnyilag még mindig a „posztmodern” áramlat uralja a porondot. Hacsak nem történik valami dramatikus esemény, amely ezt a helyzetet megváltoztatja, még hosszú ideig többségi helyzetben maradhat. De megeshet, hogy még egy dramatikus esemény sem hat a fő véleményformálókra. Lásd az AIDS rohamos terjedését. Noha a járványt a szexuális szabadosság okozza, a betegség nem vezetett a viselkedési normák megkérdőjelezéséhez. A megfékezést célzó javaslatok között az óvszer győzött a párkapcsolati hűség fölött.

4/ Mit tehetnek a keresztények? Csak vázlatosan jelölök meg néhány pontot:

a/ Ki-ki álljon helyt posztján, és professzionális munkáján túl is tevékenykedjék önkéntesen talentumai szerint.

b/ A keresztény intézményrendszer (egyetemi-, iskolai hálózat, egészségügyi szolgáltatás, jótékonysági szervek stb.) legyen minőségi.

c/ A példamutatás hitelességéhez fontos, hogy az egyház befelé tekintve is tökéletesítse magát (ez külön programot igényel).

d/ A történelem azt mutatja, hogy a nagy reform-mozgalmak és megújulások karizmatikus személyekhez és mozgalmakhoz kötődnek. Pázmány Péter módszerei ma már nem időszerűek, inkább II. János-Pál utazásai és tömegeket megmozgató ereje ad példát. Taizé nagy vonzó és világító pont. Más ihlető kezdeményezések is vannak szép számmal.

e/ Magyarország aránylag kedvező helyzetben van azáltal, hogy a politikai hatalom nem áll a keresztény megújulás útjába. Hivatalos közbeszéde inkább bátorító.

Minthogy hosszú távú folyamatról van szó, ma is érvényes az írás: mások azok, akik vetnek, és mások azok, akik aratnak.

REZSŐHÁZY RUDOLF

Rezsőházy Rudolf az Université catholique de Louvain nyugalmazott professzora. Életművében központi szerepet játszik az értékek szociológiai és történelemi szerepének tanulmányozása. Legutóbbi kötetei: Emergence des valeurs communes aux Européens à travers l’histoire (2012), Sociologie des valeurs (2006).