FARKAS VAJK

Ha bukik Chavez utóda, az USA. Ha marad, Kína?

Forrás: excelsior.com.mx

Minimális, 1%-os előnnyel nyerte Hugo Chavez kijelölt utóda, Nicolas Maduro az április 14-i venezuelai választásokat. Bár az új elnököt már be is iktatták, így túl van első nagy megmérettetésén, azonban Chavez rendszerének fennmaradása még mindig kérdéses. Ez nemcsak Venezuela jövője szempontjából jelentős kérdés, de messze ható következményei lehetnek a régió számos országára is – különösen Kubára –, amelyek nagyban függnek a Venezuela által eddig baráti áron biztosított olajtól.

Forrás: abc.es

Március 5-én hunyt el az emblematikus venezuelai elnök, Hugo Chavez, aki 1999 óta állt az ország élén. Chavezt maratoni hosszúságú gyászszertartás keretében búcsúztatták a caracasi katonai akadémia épületében, ahol családja mellett Venezuela vezetői és külföldi állami vezetők voltak jelen, az utcákon pedig emberek tízezrei siratták. Feltűnő volt a nyugati vezetők távolmaradása. Európából vezetői szinten egyedül Fehéroroszország és a történelmi-gazdasági kapcsolatok miatt Spanyolország képviseltette magát. Jelen volt viszont számos latin-amerikai vezető és például Ahmdinezsad iráni elnök is (akit heves bírálatok értek hazájában amiatt, hogy átölelte Chavez édesanyját, ami ellentmond az iszlám előírásainak).

Chavez halála és az azt követő hangulat rányomta bélyegét – természetesen a mindkét jelölt által előszeretettel hangoztatott populista ígéretek mellett – a választási kampányra is. A Chavez által még legutolsó kubai gyógykezelése előtt alelnöknek és egyben utódának is kinevezett Nicolás Maduro végig arra törekedett, hogy egyfajta transzcendens síkra helyezze kapcsolatát az elhunyt Chavezzel. Ez amellett, hogy Maduro rendszeresen megváltónak nevezte Chavezt, különböző legendás történetekben is megnyilvánult. Legemlékezetesebb talán az a történet, amit több nagygyűlésen is megosztott a tömeggel a chavez-párti elnökjelölt. Eszerint Chavez szülőházában járva egy kis madár szállt Maduróra – a Szentlélek módjára -, és elkezdett neki énekelni. Maduro ebből érezte Chavez jelenlétét és azt, hogy megáldja őt. A hatásvadászathoz hozzátartozott az is, hogy Maduro, amikor ezt a történetet mesélte, még imitálta is a madárcsicsergést. Egyes elemzők szerint a nem túl meggyőző történetnek nem kis szerepe volt az ellenzék erősödésében és a kampány utolsó hónapjában már nem is adta elő a történetet a nagygyűléseken. De nagy figyelmet keltett Maduronak az a kijelentése is, hogy Chavez közbenjárására választottak a történelem során először latin-amerikai pápát az argentin Jorge Bergoglio személyében.

Habár az egységesülő ellenzéki erők az ország második legnagyobb államát kormányzó 40 éves Enrique Capriles vezetésével egyre nagyobb támogatottságot élveznek és sikerült megszorongatniuk Chavez pártját is, azonban mégsem sikerült alapjaiban megváltoztatniuk a fennálló erőviszonyokat. A választásokat követően az ellenzék csalással vádolta meg a kormányt, nem ismerte el a választások végeredményét és tüntetések szervezése mellett – amelyek egy része zavargásokba torkollott – a szavazatok újraszámlálását kérte. Az újraszámlálástól tette függővé az Egyesült Államok is Maduro elismerését, ugyanakkor a dél-amerikai államokat tömörítő UNASUR elismerte Venezuela új elnökének Madurot és sok sikert kívánt a munkájához. Azzal, hogy Madurot már beiktatták hivatalába, illetve ha korlátozott mértékben is, de várhatóan újraszámlálják a szavazatok egy részét, minden bizonnyal véglegesnek mondható a választások végeredménye, amely Chavez politikai örökösének győzelmét hozta, igaz, az előző választásokhoz képest hatszázezerrel kevesebb szavazattal.

A választási győzelem azonban még nem lesz elegendő Maduro hatalmának megszilárdításához, amelyre belpolitikai fronton két tényező jelenthet veszélyt. Egyfelől a párt szélsőséges szárnya, másfelől pedig a hadsereg egyes tábornokai, akik ugyanazt a támogatást várják az új elnöktől, mint Chaveztől. Ezeknek az erőknek a semlegesítésében lehet Maduro segítségére Chavez másik erős embere, a parlament elnöke Diosdado Cabello, aki viszont ezeknek a mozgalmaknak az élére állva ellensúlya, netán ellenfele is lehet a későbbiekben Maduronak.

De az új elnök hatalmának megszilárdítását gátolhatja a gazdaság rendkívül rossz állapota is, amit a 20%-os költségvetési hiány, a régió legmagasabb inflációs szintje, a befektetések krónikus hiánya jellemez, amelyen a bolivár 32%-os leértékelése sem segített. Annak ellenére ilyen lesújtóak a venezuelai gazdaság adatai, hogy az ország rendelkezik a világ legnagyobb olajtartalékával, amiből egyes becslések szerint Chavez hatalomra kerülése óta mintegy 800 milliárd dollár bevétel keletkezett. Az olajbevételek egy részét azonban elvitték a különböző – sok esetben átgondolatlan – szociális kiadások, a nagyobbik részét pedig Chavez külpolitikai törekvései.

Chavez egyik külpolitikai célkitűzése volt Venezuela fontos nemzetközi hatalmi tényezővé emelése (pl.: ALBA országok), nem utolsó sorban egy USA-val szembeni ellenpólus kialakításával, amelyhez olyan országok szövetségét is kereste a latin-amerikai országok mellett, mint Irán vagy Észak-Korea. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításához pedig az olaj volt az elsődleges eszköz. Latin-Amerika számos országának (Ecuador, Bolívia, Nicaragua és különösen Kuba) baráti, olykor jelképes áron jutatott olajat, ezzel szerezve szövetségeseket. Kérdés, hogy az új vezetés folytatja-e a baráti olaj politikáját, vagy például a nyersanyaghiánnyal küzdő, az ország második legnagyobb kereskedelmi partnerének számító kínai olajexportra helyezi a hangsúlyt. A baráti áron adott olaj visszaszorulásával számos baloldali rezsim köztük Kuba –energiaszükségletének 60%-át fedezik jelképes áron kapott venezuelai olajból – sorsa pecsételődhet meg Latin-Amerikában.

Chavez utódlása mögött egy másik versengés is meghúzódik. Feltűnő volt, hogy az elhunyt elnök gyászszertartásán Kína legmagasabb rangú kereskedelmi vezetőjével képviseltette magát, aki a szertartást követően tárgyalt is Maduroval. Kína az Egyesült Államok után Venezuela legnagyobb kereskedelmi partnere, aki felé legnagyobb exportcikke a kőolaj –

csakúgy, mint az USA felé. Mind a két országnak óriási mennyiségű energiahordozóra van szüksége, aminek hosszú távú biztosításához stratégiai jelentősége van Venezuelának. Az USA célkitűzése, hogy energiaszükségletének 80%-át Észak- és Dél-Amerikából fedezni tudja, ami egyben lehetővé teszi számára, hogy kevesebb figyelmet fordítson a konfliktusos közel-keleti térségre. Kína és a latin-amerikai régió folyamatos növekedése új piacok keresésére ösztönözte a két térséget, így könnyen egymásra találtak. Ma Kína gazdasági térnyerése Latin-Amerikában egyre meghatározóbb. Ázsia után Latin-Amerikába irányul a legtöbb kínai befektetés, amely mértéke hamarosan megelőzi az Európai Unióból beáramló befektetések mértékét. A dolog érdekessége, hogy egyes felmérések szerint a kínai befektetők jelenlétét a lakosság Latin-Amerika szerte sokkal jobb szemmel nézi, mint az Egyesült Államok jelenlétét. Ennek megfelelően a két nagyhatalom számára nem mindegy, hogy ki birtokolja a hatalmat Venezuelában. A 2002-es, alig párnapig tartó Chavez elleni katonai puccs is az USA támogatásával valósult meg. Az USA befolyása az Enrique Capriles által vezetett ellenzéki összefogás győzelmével szilárdulhat meg az országban, míg Chavez pártjának mostani győzelme és tartós kormányzatban maradása egyértelműen növelné Kína befolyását Venezuelában és az amerikai kontinensen is.