Rezsőházy Rudolf

A külső megfigyelő számára hazánk viszonya az Európai Unióhoz ambivalensnek tűnik.

forrás: parameter.sk

Egyrészt: az uralkodó politikai közbeszéd elégedetlenséget fejez ki. Sokan azt gondolják, hogy az európai bizottság Magyarországra „pikkel”, állandóan kellemetlen megfigyeléseket, fölszólításokat küldözget, gyanúsít, kettős mércét alkalmaz, támadja kormányunkat. A sok keserűséget hallva a dolgok úgy néznek ki, mintha Moszkvától megszabadulva, Brüsszel kényuralma alá estünk volna.

             Másrészt: nem múlik el nap anélkül, hogy ne jönne hír olyan kezdeményezésről, mely az Unió pénzügyi támogatásával valósult meg. Ha ezek a pénzek nem léteznének nagyszámú újításról és befektetésről kellene lemondanunk. Ha más országok politikája sért bennünket, Brüsszelben panaszkodunk. A Szlovákiában vagy Romániában élő magyarokat sújtó intézkedések ellen hol keresünk orvoslást? Azt kívánjuk, hogy a kisebbségek jogait védő és előmozdító politikákat sorolják az európai hatóságok hatáskörébe.

             Hogy a dolgokban tisztábban lássunk, néhány meggondolást szeretnék megfogalmazni.

             1/ Az Európai Unióhoz szabad döntéssel csatlakoztunk. Tagságunkat szerződés szabályozza. A többi 27 országgal jogilag egyenrangúak vagyunk. Az Uniót irányító európai tanácsban a tagállamok miniszterei ülnek, így a nemzeti érdekek érvényesülnek. A német-francia tengely, ha jól működik, különösen fontos szerepet játszik. A Benelux államok súlya is nagyobb, mint azt lakosságuk aránya sejtetné (Belgium 11 millió, Hollandia 16 millió, Luxemburg 500 ezer): ők az alapítókhoz tartoznak és jól ismerik a „dörgést”. A 10 milliós Magyarország egyedül nem lehet meghatározó tényező. Ezért alkalmi vagy állandó szövetségesekre van szüksége. Kormányunk persze ezt jól tudja és ezért is támogatja a visegrádi négyek együttműködését.

             2/ Kétségtelen, hogy az Unió végrehajtó szerve, az európai bizottság az idők folyamán terebélyes bürokratikus intézmény lett. Mint minden ilyen szerv arra hajlamos, hogy hatáskörét tágítsa, hatalmát növelje és olyan ügyekbe is beavatkozzon, melyekre nincs fölhatalmazása. Ezért neheztelünk mi magyarok, de vigasztalásunkra legyen mondva, más tagállamok is tiltakoznak (az utolsó napokban szabályszegési eljárással fenyegette meg Brüsszel Nagy-Britanniát és Lengyelországot…). A Vatikánban van egy Ferenc pápa, hogy rendet csináljon, Brüsszelben is kellene valaki vagy valakik akik kitisztogatnák Augiász istállóját.

             3/ Az európai parlamentben az erőviszonyok a választások eredményétől függnek. Noha a Néppárt (melyhez a Fidesz, a keresztény-demokraták és a középen elhelyezkedő pártok is tartoznak) rendelkezik a legtöbb képviselővel, azonban ha a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a szélsőbal összefognak, többséget alkotnak. Ezek gondolatvilága a 1960-70-es években kialakult „poszt-modern” áramlatot tükrözi: elvetik Európa keresztény gyökereit, közerkölcsi kérdésekben laza, szabados nézeteket képviselnek, a polgárok egyéni jogaihoz nem társítanak kötelezettségeket. Szemükben gerenda a magyar politika, mely olyan értékekre épül, mint a család, a hazafiasság, a pénzügyi hatalmak megregulázása. Ennek a „baloldali” tömbnek ellen kell állni mindaddig amíg a közvélemény változása már nem Cohn-Benditeket, Verhofstadtokat és Tovareseket küld a parlamentbe.

             4/ Ami Európa jövőjét illeti, sokan úgy vélik, hogy egy nemzetek fölötti Egyesült Európa és a Nemzetek Európája között kell választani. Ám a valódi járható utat a szubszidiaritás elve jelzi. Jacques Delors volt eddig az európai bizottságnak valószínűleg legjobb elnöke. Helmut Kohl és Francois Mitterrand idejében ő vezette be ezt a gondolatot, mely a keresztény szociális tanítás egyik szerves része. Azt sugalmazza, hogy a hatalomnak a polgárokhoz olyan közel kell működnie, ahogy csak lehet. A helyi település, megye, régió csak olyan hatalmat ruház át állami (nemzeti) szintre, mely azt jobban tudja működtetni és az állam is csak olyan hatásköröket ruház át az Unióra, melyet az jobban tud kezelni. Persze, hogy ki miben illetékes, ezt csak egyeztetés útján és a tapasztalat alapján lehet eldönteni.

                                                                    *

             Mi magyarok sokszor azzal vagyunk elfoglalva, hogy ki mit gondol rólunk külföldön. Szeretjük, ha szeretnek, kesergünk, ha bírálnak. Az intézményes Európához való álláspontunkat azonban nem az érzelmekre hallgatva kell megfogalmaznunk, hanem reálpolitikát követve kell kialakítanunk.

 mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                           Rezsőházy Rudolf

                                                                                    prof.em. Univ.cath. de Louvain