BAKÓ BEÁTA

Január elsejétől lejár a román és a bolgár munkavállalókra vonatkozó moratórium, amely a csatlakozást követő hét évig áll fenn az új EU-tagállamokra nézve. Ettől az időponttól kezdve már korlátozás nélkül vállalhatnak majd munkát a román és bolgár állampolgárok az EU-ban, így az egyik legnépszerűbb célországban, Nagy-Britanniában is. Ez nagyon nem tetszik David Cameronnak, akinek már így is éppen elege van a kelet-európai bevándorlókból. Kérdés, hogy mit tehet ellenük az EU-s szabályok keretein belül?

A brit kormányfő november végén írt erről egy nagy visszhangot kiváltó cikket a Financial Times-ban, majd decemberben be is jelentette, hogy januártól az uniós bevándorlók nem lesznek jogosultak a munkanélkülieknek járó juttatásra ott tartózkodásuk első három hónapjában. Cameron kifejtette: a 2004-es EU-bővítés után olyan hatalmas mértékű migráció indult meg, amilyet – háborús időket leszámítva – még nem látott Nagy-Britannia. Azt is monumentális hibának nevezte, hogy az akkori munkáspárti kormány nem élt a már említett hétéves moratórium lehetőségével az akkor csatlakozó államokkal – köztük Magyarországgal – szemben. Cameron szerint várható volt, hogy tömegesen érkeznek majd munkát keresni ezekből az országokból, ahol a fizetés nagyjából a fele az EU-átlagnak.

 A kormányfő ugyanakkor rámutatott: a jelenlegi elharapódzott bevándorlási helyzet az elhibázott migrációs politika mellett a brit oktatási rendszer hiányosságainak is köszönhető, hiszen ha megfelelően képezték volna a saját állampolgáraikat, akkor nem lenne akkora rés a munkaerőpiacon, amit most a bevándorlók töltenek be. Ezért nem is lehet hibáztatni azokat az embereket, akik tényleg dolgozni jönnek az országba, azt viszont nem hagyják, hogy a bevándorlók az állam nyakán éljenek – szögezte le.

 A tavalyi év második, és az idei év első félévében összesen nagyjából félmillióan vándoroltak be az Egyesült Királyságba, ebből mintegy 180 ezren az EU-ból. Ez némi növekedést jelent az EU-ból bevándorlók megelőző évi 150 ezres létszámához képest, de ennél érdekesebb, hogy jóval magasabb azoknak az aránya, akik kifejezetten munkavállalási célból érkeztek az országba.

 A Downing Street decemberben bejelentette: véget vetnek a „semmiért nyújtott juttatásoknak”, aminek első lépéseként januártól nem jár az EU-tagállamokból érkezőknek munkanélküli ellátás tartózkodásuk első három hónapjában, és arra azután is legfeljebb hat hónapig lesznek jogosultak. További hasonló intézkedéseket is meglebegtetett a miniszterelnök, de egyelőre nem lehet tudni, hogy ezek mikor lépnek hatályba. Köztük van a lakástámogatások leállítása, illetve azt is kilátásba helyezték, hogy aki nem dolgozik, azt hazaküldik, és egy évig nem térhet vissza, hacsak nem bizonyítja, hogy van munkája. Egyúttal azokat a munkáltatókat is megbüntetnék, akik a minimálbérnél kevesebbet fizetnek a munkavállalóiknak. A közlemény úgy fogalmaz: a szigorítások célja, hogy Nagy-Britannia ne legyen annyira vonzó célpont azok számára, akik odamennek, aztán „az állam nyakán akarnak megélni”.

 A kérdés csak az, hogy jön mindez össze az EU olyan szép elveivel, mint a munkaerő szabad áramlása, a közös piac és hasonlók? Első ránézésre elég nehezen. A dolog romantikája, hogy a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős EU-biztos éppen magyar, nevezetesen Andor László, aki fontosságának teljes tudatában rögtön le is teremtette a brit kormányfőt. Egészen pontosan „sajnálatos túlreagálásnak” nevezte Cameron terveit, melyekkel szerinte csúszós lejtőre merészkedik a brit miniszterelnök. Andor arra is rámutatott, hogy Cameron cikke nem a teljes igazságot írja le, hiszen a bevándorlók többsége Európán kívülről érkezik a szigetországba, és az EU-n belülről is sokan „nyugatról” például Olaszországból vagy Spanyolországból jönnek.

 A bírálathoz nemsokára csatlakozott Viviane Reding hírhedt alapjogi biztos is, aki nem rég még Magyarországot támadta igen nagy hévvel. Reding leszögezte: a négy alapszabadságból, a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásából nem lehet mazsolázni – vagy mind kell, vagy egyik sem. Az alapjogi biztos arra is rámutatott: a bővítésekhez mindig egyhangú döntés kell, így London, ha akarta volna, megvétózhatta volna újabb tagok felvételét, ezt azonban sosem tette. A brit kormányfő válaszul „nagyon helytelennek” nevezte, hogy nem választott uniós tisztségviselők vita nélkül elutasítják egy választott európai vezető jogos aggodalmait.

 Meg kell vallani, nem gondoltam, hogy eljön az idő, mikor helyeslően bólogatva olvasom Viviane Reding szavait, de az élet mindig hoz meglepetéseket. Az ugyanis teljesen érthető, hogy Cameron a britek érdekeit akarja védeni, és a brit adófizetők pénzéből nem akar dologtalan idegeneknek szociális juttatásokat fizetni. Minden normális ország gazdasága így működik, vagyis így működött, amíg nem volt EU. Azonban az EU többek között a munkaerő szabad áramlásának elvén is alapul, amit a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk. Ha Cameron meg akarja védeni az Egyesült Királyságot az olyan EU-okozta hátrányoktól, mint az „ingyenélő” bevándorlók; akkor bizony le kell mondani az EU-nyújtotta előnyökről is és ki kell lépni. Onnantól aztán szíve joga, hogy hasonló szabályokat vezessen be. Nem kizárt, hogy ezt meg is teszi, de ehhez még egy választási győzelem és egy népszavazás általi megerősítés szükséges. Addig viszont be kell tartani a játékszabályokat, vagyis a magyar ingyenélőnek ugyanúgy kell, hogy járjon a szociális juttatás, mint az angolnak.