BAKÓ BEÁTA

Már a svájciaknak is elegük van az EU-ból és a szabad jövés-menésből, pedig nem is tagok. Azonban kétoldalú megállapodás alapján az EU és Svájc közt is érvényesül a személyek szabad mozgása, olyannyira, hogy Svájc a Schengeni Egyezménynek is részese. Vagyis érvényesült eddig; ez azonban a hétvégi népszavazásnak köszönhetően három éven belül változni fog.

kép forrása: Salvatore Di Nolfi/Keystone/Associated Press

Nyugat-Európában sorra elégelik meg a személyek szabad mozgásának árnyoldalait, a „segélyturizmusnak” is nevezett jelenséget: a britek már konkrét intézkedéseket is bevezettek ennek kiszűrésére, de a németek is kacérkodtak a gondolattal. A svájciak viszont – bár nem EU tagok, de kétoldalú egyezményben a személyek szabad mozgásának biztosítására szintén kötelezettséget vállaltak – szép csendben népszavaztak róla egyet a hétvégén, és úgy döntöttek: kösz nem.

 A népszavazáson a részvétel rekordmagasságú volt: a jogosultak több mint 56 %-a szavazott, közülük 50,34% szerint szükséges a bevándorlókra vonatkozó kvóta visszaállítása. Vagyis az eredmény nagyon szoros, kevesebb, mint húszezer szavazatnyi különbség volt a két tábor között.

 De mire is irányult pontosan ez a népszavazás, és értették-e az állampolgárok, hogy mire szavaznak? Minden bizonnyal igen, hiszen Svájcban szerencsére nem csak egy eldöntendő kérdésről, hanem egy rendes alkotmánymódosító javaslatról lehet népszavazni. A kezdeményezők akként egészítenék ki az alkotmányt, hogy évente maximálják az érkező bevándorlók számát. Emellett a módosítás értelmében a hosszabb tartózkodás és a szociális ellátások igénybevételének lehetőségét is korlátozhatják. Az újonnan beszúrt cikk azt is rögzíti, hogy a rendelkezéssel ellentétes tartalmú nemzetközi szerződést nem lehet kötni, és az ellentmondó, de már fennálló nemzetközi szerződéseket (például a Schengeni Egyezményt, vagy az EU-val kötött bilaterális megállapodást) három éven belül felül kell bírálni.

 A népszavazás kezdeményezői azzal érveltek, hogy egyre több bevándorló érkezik az országba, míg a svájciak létszáma stagnál, így a bevándorlók aránya folyamatosan növekszik az össznépességen belül, jelenleg a lakokosság egynegyedét teszik ki. Ehhez képest viszont a szociális ellátásokban részesülők fele bevándorló.

 A kezdeményezők nem dolgozták ki részletesen, hogy pontosan hogyan képzelnék el a korlátozásokat. (Erre nem is lenne módjuk, hiszen módosításra irányuló népszavazást legfeljebb az alkotmány tekintetében lehet kezdeményezni, a többi törvényről csak az elfogadáskor lehetett volna egyfajta vétó-népszavazást tartani.) Alapvetően tehát a kormányra hárul ez a feladat, de azért adnak tippeket a kezdeményezés honlapján: azokat fogadnák be, akik tudnak és akarnak integrálódni a többségi társadalomba, valamint van az országban megélhetésük. Azt is hangsúlyozzák, hogy – a jelenlegi helyzettel ellentétben – így nem lesz különbség a bevándorlók között aszerint, hogy Európából vagy máshonnan érkeztek. Annyiban rugalmas szabályozást szeretnének, hogy rövidebb időre, például idénymunkára nem feltétlenül vonatkoznának a korlátozások.

 A kezdeményezők szerint az EU nem fogja a kezdeményezés elfogadása miatt a Svájccal fennálló szerződéseit felmondani, mert Svájc ahhoz túl fontos gazdasági partner. Az Európai Bizottság egyelőre csak egy rövid közleményt adott ki, melyben sajnálkozását fejezi ki a népszavazás eredménye miatt, amely ellentétes a fennálló nemzetközi megállapodásokkal.

 A dolog már csak azért is érdekes, mert mivel Svájc nem EU tag, így közte és az EU közt, mint egyenlő felek közt áll fenn nemzetközi szerződés. Ezt pedig egyoldalúan nem lehet módosítani, csak közösen, mindkét fél egyetértésével. Vagyis a svájci kormány olyan helyzet előtt áll, hogy a népszavazás alapján három éven belül ki kellene alkudnia egy kompromisszumos megállapodást az EU-val. Ha egy ilyet sikerül megkötni, arra aztán biztos irigykedni fognak majd a szintén „segélyturizmustól” szenvedő tagállamok – például Nagy-Britannia, már ha tag lesz még akkor…

 A Spiegel publicistája szerint a svájci identitás az alternatívák visszautasítására épül: a különböző nyelvű részek nem akartak Németországhoz, Franciaországhoz, vagy Olaszországhoz csatlakozni, ezért maradtak inkább svájcinak. Így az egyetlen identitásuk a jólét: gazdagabbnak lenni, mint a szomszédok. Akinek viszont sok van, az sokat is veszíthet – összegzi David Nauer.

Ez nem csak a pénzzel van így. Svájc közvetlen demokráciájának világszerte csodájára járnak: nincs tiltott tárgy, nincs részvételi küszöb, így akármiről, akárhány ember részvételével lehet érvényes népszavazást tartani, legyen szó akár alkotmánymódosításról, akár törvények megvétózásáról. A svájci alkotmány megbízik a népben, és bármibe engedi beleszólni: most jól bele is szóltak, és ezzel nehéz helyzetbe hozták a kormányt, de lehet, hogy hosszú távon magukat is. Ilyen esetekben hajlamos elgondolkodni az ember, hogy jó-e, ha tényleg mindenről közvetlenül a nép dönt?

Nyilván nem. De az se, ha mindenről a politikai elit – elég, ha körülnézünk a saját házunk táján. Hogy mit illusztrál ez a népszavazás? Talán nem is olyan nagy hülyeség, hogy nálunk tiltott népszavazási tárgy a nemzetközi szerződés végrehajtása? Gondoljon az olvasó a paksi paktumra és döntse el belátása szerint.