Rezsőházy Rudolf

Az emlékművek, szobrok, melyek tereinket és útjainkat díszítik: kőbevésett történelem. Olyan személyeket és eseményeket jelenítenek meg, melyeket fontosnak tartunk, múltunkhoz tartoznak, jelenünket formálták.

Maneken Pis (Pisilő fiú), Brüsszel

De ugyanakkor erős politikai színezetük is van. Beszélnek: kire, mire vagyunk büszkék? Ki és mi okoz bánatot? A szobrászat ezen művei szimbólumok, hitvallást fejeznek ki. Sőt, az ideológiai harcnak is eszközeivé válnak. Károlyi Mihály vagy Horthy Miklós ábrázolása kihívó állásfoglalást jelent. Megrendelőik frappáns módon tudatják velünk, hogy mit gondolnak, kivel azonosulnak. Itt nincs vita. Vagy koszorút helyezünk el, vagy tiltakozóan elfordítjuk fejünket.

            Szerencsére a legtöbb nyilvános alkotás köz által elfogadott. A múlt rendszer Leninjei, Sztálinjai, Rákosiai eltűntek. Múltunk nagyjainak emlékművei történelmi öntudatunkat táplálják. Egy Szent István szobor, a Hősök tere, a 19. század kiválóságai – Széchenyi, Kossuth, Deák… - mind általános tiszteletnek örvendenek. Korukban lehettek ellenfelek, de az idő távlatában már nem ádáz vitáik számítanak, hanem azok a tetteik, melyekkel hozzájárultak az ország sorsának alakításához.

            Az 1944-es német megszállás áldozatainak szánt szobor ellenben megosztó. Személyesen nem értek egyet a terv ellenzőinek érvelésével. Szó sincs arról, hogy csak a németekre fognánk a március 19. után bekövetkezett szörnyűségeket. Viszont tény az (ha nem is megalapozott), hogy a közvélemény egy részének a felállítandó alkotás visszataszítónak tűnik.

            Szerény véleményem szerint egy közterületen elhelyezett szobornak nem szabad sértő jellegűnek lennie. Miért kell nem egyetértő emberekben rossz érzést kelteni? Miért kell másokat meggyőződésünk nyilvános és állandó kifejezésével bosszantani? A közterület mindenkié és oda nem kell egyeseket bántó szimbólumokat kihelyezni. Hogy ki mire emlékszik magánterületen, pártszékházban vagy otthonában, az az ő dolga, és a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik.

            Ha német lennék, nem örülnék a tervezett szobornak. A sas ma is Németország jelképe. A Bundestagban az üléstermet uralja. Már nem Göre Gábor bíró úr idejében élünk, aki még ezt nótázta:

                                   „Ne higgy magyar a nímötnek

                                   Akárhogy is hitögetnek.

                                   Nincsen abba semmi virtus,

                                    Verje mög a Jézus Krisztus.”

            Belgium leghíresebb szobra a Manneken Pis. Egy kisfiút ábrázol, aki szép ívben pisil az őt fényképező turisták felé. A legenda szerint amikor XIV. Lajos francia király Brüsszelt akarta elfoglalni, a várost bombázta. A keletkező tüzet egy ismeretlen kisfiú oltotta el spontán gesztusával. Ilyen hősök is vannak. Személy szerint jobban kedvelem őket, mint a diadalmaskodó hadvezéreket.

mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                      Rezsőházy Rudolf

                                                                                  prof.em.Univ.cath. de Louvain