A Mandiner, a Konzervatórium, a Jobbklikk és a Mos Maiorum szerkesztőinek közös nyilatkozata.
 

Szűkszavúak leszünk, mert ez ügyben szinte már mindent leírtak: a köztársasági elnöknek le kell mondania. Schmitt Pált kiváló sportemberként, olimpiai bajnokként tiszteljük. Sportdiplomáciai eredményei is elismerést érdemelnek.
 

Csakhogy Schmitt Pál nem csak egy sportember és sportdiplomata, hanem a magyar köztársaság elnöke. Ez az intézmény elsődlegesen szimbolikus jelentőséggel bír a magyar politikai rendszerben: egyesek szemében a nemzet egységét, mások szemében a tisztességet és a becsületességet is szimbolizálja. A Schmitt Pállal szembeni tisztelet azonban szinte megválasztása óta csak korlátozott értelemben érvényesült: igaztalan vádak és jogos kritikák érték őt, aminek következtében az elnöki funkció betöltéséhez szükséges tekintély szinte teljes mértékben erodálódott.
 

A kisdoktori visszavonása azonban nemcsak erodálta ezt a tekintélyt, hanem egyszer s mindenkorra felszámolta azt. Magánemberi becsületét visszanyerheti, ha a maga választotta úton bizonyítja igazát, s valóban megírja a mai kritériumoknak is megfelelő PhD-dolgozatát. Mindenféle hamis felhangoktól mentes értelemben drukkolunk, hogy ez sikerüljön neki.
 

Ám mindezt már magánemberként kell megtennie, mert a nyilvános közszereplők életében vannak olyan helyzetek, amikor hátrébb kell lépniük. Schmitt Pál éppen azzal tudna példát mutatni a magyar közszereplők és a politikai nyilvánosság számára, ha sportszerűen lemondana, hangsúlyozva, hogy tisztességét, becsületét magánemberként is helyre kívánja állítani a doktori fokozat megszerzése révén. Meggyőződésünk szerint csakis Schmitt Pál lemondása révén indulhatna el a magyar közélet és politikai kultúra azon az úton, amely felszámolja a következmények nélküli ország ma még ugyancsak jellemző képét.