Rezsőházy Rudolf
Alig született meg a kis emberpalánta, a környezete azonnal kézbe veszi, hogy (ha tetszik neki, ha nem) beleillessze a társadalmi rendbe. Az első dolog, amit meg kell tanulnia, az uralkodó időrend tiszteletben tartása. Meg kell különböztetnie a nappalt az éjjeltől, akkor kell aludnia, amikor szülei alszanak, rendszeres időpontokban kell étkeznie, és ahogy növekszik, fokozatosan alkalmazkodnia kell a társadalom által előírt időbeosztáshoz: mikor van a tanulás és a játék ideje, mikor mi kötelező és mi szabad.
Ha visszagondolunk a 19. századra, a parasztság időhasználatát nagyrészt a természet és az évszakok határozták meg, a munkásosztálynak pedig a gyárosok követelményeit kellett elfogadnia. Életét három tény tette elviselhetetlenné: a létbizonytalanság, az alacsony munka- bér és a hosszú munkaidő. Ezek ellen kellett harcolnia.
Ami a munkaidőt illeti, a cél a híres 3x8 elérése volt: 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szabadidő. A szabad idő jelentette a kényszertől való megszabadulást, az önmegvalósítás idejét. A 20. század a győzelmek kora volt: a napi munkaidő csökkenése, az ötnapos munkahét, az évi hivatalos munkaszünet, a fizetett szabadság kivívása.
Fokozatosan egy olyan világot építettünk ki, melyben az ideál a szabad rendelkezés lett: ne más mondja meg, hogy mit csináljak, miután teljesítettem a kötelezettségeimet. Persze ebben van egy kis naivitás, hisz a szabadidős tevékenységeket is a társadalmi hatás befolyásolja. Ennek alapján válnak divatossá üdülőhelyek, szerveződnek a sportesemények és hobbitevékenységek. Mindez azonban nem kötelező, mint a szocialista éra alatt a május 1-jei fölvonulás volt.
Vegyük figyelembe a fölvázolt kontextusokat, amikor a vasárnapi üzletbezárás javaslatáról vitatkozunk. Magyarország nem a puritán erkölcsök hazája, ahol a bibliai sabbath szelleme uralkodik. Jézus is ellene volt a sabbathi tilalmaknak, amikor azok lényeges dolgokat, például a gyógyítást, akadályoztak. A sabbath van az emberért és nem az ember a sabbathért.
Mit sugall a logika? Ha bezárjuk a plázákat és a nagy tömegeket kiszolgáló üzleteket, pihenőnapot adunk a kereskedelmi alkalmazottaknak. Ők mit fognak kezdeni ezzel a szabadsággal? Tegyük föl, hogy családi kirándulásokat szerveznek. Ez azt követeli, hogy járjanak a vonatok, a villamosok, a buszok, hogy a benzinkutak, az éttermek, az uszodák, stb., nyitva legyenek. Tehát, hogy legyenek vasárnapi dolgozók. Ha azt akarnánk, hogy ezek az emberek se dolgozzanak vasárnap, akkor az egész ország otthon csücsülne, és legfeljebb ütné a blattot. *
Ha körbepillantunk, úgy néz ki, hogy a KDNP terve megosztja a véleményeket. Mit csinál ilyenkor a bölcs politikus? Ha ragaszkodik az ötletéhez, konfliktusba keveredik, és elidegeníti magától saját híveinek egy részét, ellenfeleinek pedig jó támadási felületet ajándékoz.
Minthogy szabad országban élünk, semmi akadálya sincs annak, hogy legyen egy vasárnapi munkaidőt szabályozni akaró lobbi; hogy a közvélemény kövesse ennek programját; hogy egy vállalatban a munkaadó és a munkavállalók közösen rendezzék a vasárnapi munkabeosztást. De mindez a társadalom természetes változásainak lenne az eredménye, és nem a törvény kötelező erejével történne.
mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com Rezsőházy Rudolf
Prof.em.Univ:cath.Louvain
