Tessa Jowell és férje thisislondon.co.uk

SZEMLE

Az Egyesült Királyságban kódex mondja meg a minisztereknek, hogyan kell viselkedniük. Úgy tűnik, hogy a rendszer működőképes is, meg nem is.

A Fox-botrány kapcsán nemrégiben ismét reflektorfénybe került az angol miniszterek viselkedését szabályozó etikai kódex. Liam Fox, akit barátja gyakran elkísért külföldi hivatalos útjaira, vétett ez ellen a kódex ellen és lemondott. Ehhez persze az ügynek botránnyá kellett fajulnia: kétséges, hogy Fox enélkül távozott volna hivatalából. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a miniszteri kódex nem jogszabály, hanem egy egyszerű kormányzati dokumentum, mely irányelveket és tiltásokat fogalmaz meg. Létezik külön észak-ír, skót és wales-i miniszteri kódex is.

Az első írott formában megjelent útmutató a Questions of Procedure for Ministers volt, melyet a ’80-as években hoztak létre. Mivel ez bizalmas dokumentumnak számított, a kódex első közzétett változatára 1992-ig kellett várni, ez azonban még mindig a régi néven jelent meg. A miniszteri kódex elnevezéssel először 1997-ben találkozhattunk, mely dokumentum Tony Blair miniszterelnöksége alatt készült el.

Maga a kódex tíz szekcióból áll: szólnak benne többek között a miniszterek parlamenti szerepléséről, szabályozzák a beszédek és interjúk szövegének előzetes egyeztetését, de igencsak aktuálisnak mondható a tizedik rész is, mely a miniszterek külföldi tartózkodására vonatkozóan közöl irányelveket. Liam Foxot például többek között éppen azzal vádolták, hogy a külföldi útjain sok „üresjáratot” iktatott be, mikor nem hivatalos ügyekben járt el, ez pedig ellentétes a kódex elveivel. Az ugyanis kimondja, hogy minden egyes közpénzen szervezett külföldi útnak a lehető legrövidebb ideig kell tartania. A dokumentum tartalmaz egy mellékletet is, mely felsorolja a közélet hét elvét, melyet 1995-ben a közélet normáival foglalkozó bizottság (Committee on Standards in Public Life) fogalmazott meg. Ezek az önzetlenség, tárgyilagosság, felelősségre vonhatóság, nyitottság, őszinteség, a befolyásoló pénzek elfogadásának megtagadása, valamint ezen elvek támogatása és elősegítése.

Az új miniszterelnökök mindig kicsit átdolgozták a kódexet: a legutóbbi verzió 2010-es. Azért, hogy a miniszterek be is tartsák az abban foglaltakat, Gus O’Donnell a Civil Service feje a felelős, aki egyeztet a vitás esetekről. O’Donnell az, aki jelentést készít ezekről az esetekről, a végső szót azonban a miniszterelnök mondja ki. A Fox-botrány esetében nem volt szükség kormányfői felszólításra ahhoz, hogy a kompromittálódott miniszter lemondjon.

Talán némi haszna is volt az egész Fox-ügynek, ugyanis az O’Donnell által írt tíz oldalas beszámoló – legalábbis Fox szerint – segíthet tisztábban látni a minisztereknek, hogy mik is a pontos határai a közügyekkel való foglalkozásnak, és mi az a pont, amin túl már sérülhet a közérdek. A volt védelmi miniszter ügye azért is érdekes, mert nem származott pénzbeli előnye abból, hogy barátját is utaztatta, mégis sértette azokat az etikai szabályokat, melyek a kódexben vannak lefektetve.

David Blunkett lemondott, de kiderült, hogy ártatlan volt telegraph.co.uk

A kódex előírásait persze az Egyesült Királyságban sem mindig tartják be: életbe lépése óta ugyanis bebizonyosodott már Tessa Jowell munkáspárti politikusról is, hogy férje ügyletei révén megszegte a kódex elveit – Tony Blair akkori kormányfő mégsem küldte el hivatalából. Ez az eset alapot adott azon kritikáknak, melyek szerint nem a kormányfőnek kellene kimondania a végső szót a kódex irányelveinek esetleges megsértéséről, hanem egy független bírónak vagy testületnek. Egy másik vétségi ügyben David Blunkett, szintén munkáspárti politikusról már csak lemondása után, 2005-ben derült ki, hogy nem is vétett a miniszteri kódex ellen. A nyilvános nyomásgyakorlás (korábban Blunkett, nemrég pedig Fox esetében) azonban lemondáshoz vezetett attól függetlenül is, hogy vétett-e a leírt elvek ellen az adott miniszter vagy sem. Jelen formájában az egész szabályozás lehetőséget ad a kivételezésre, ugyanakkor mégiscsak képes lehet visszatartó erőt képezni a miniszterek számára, ha megfelelő szankciórendszerrel látják el.