Kormánypárti tüntetés en.rian.ru

SZEMLE

Már a decemberben, a Duma választásokat követően lezajló tömegmegmozdulások újdonságnak számítottak Oroszországban. A február 4-i ellenzéki tüntetés viszont a decemberi eseményekre meglepően lassan reagáló kormányoldal részéről ezúttal nem maradt válasz nélkül. Kevesebb mint egy hónappal az elnökválasztások előtt érdemes feltenni a kérdést: a tűntetések jelentenek valamiféle pozitív változást az orosz demokráciában, vagyis puhul-e a putyini ’irányított demokrácia’? Vajon képes-e az ellenzék alapvető változásokat előidézni?

Az ellenzék, már szinte hagyományosnak mondhatóan, a Szaharov sugárútra, illetve a Bolotnaja Plosad-ra szervezte a megmozdulásokat, a tüntetők pedig a december 24-i követeléseiknek adtak hangot – ide tartozik a politikai foglyok szabadon bocsájtása, a novemberi parlamenti választások eltörlése, Vlagyimir Csurov, a Központi Választási Bizottság elnökének felelősségre vonása, illetve az új ellenzéki pártok bejegyzése. Ezzel az eseménnyel párhuzamosan kormánypárti tüntetés zajlott a Park Pobedi közelében található második világháborús Poklonnaja Gora emlékműnél. „Nemet mondunk Oroszország lerombolására. Nemet mondunk a Narancsos arroganciára… söpörjük ki a Narancsos szemetet.” – harsogott a kormánypárti megmozdulás egyik főszervezője, a Rosszija közszolgálati televízió műsorvezetője és politikai elemzője, Szergej Kurginyan. A kormánypárti és ellenzéki tűntetéseken megjelentek számáról meglehetősen ellentmondásos adatok láttak napvilágot. A hivatalos rendőrségi közlemény a kormánypárti rendezvény résztvevőinek számát 90 és 160 ezer közöttire tette, szemben az ellenzékiek 35 ezer résztevőjével. Természetesen a kormányellenes szervezők ennek háromszorosáról beszéltek. Ahogy a kormánypárti szónokok, úgy több hivatalos személy, köztük maga a miniszterelnök is, hangot adott azon aggodalmának, hogy erős nyugati befolyás áll az ellenzék mögött – (Az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Michael McFaul, januárban valóban találkozott az ellenzéki szervezőkkel.)

Az orosz demokrácia fejlődéstörténetében egyértelműen új dimenzió megnyílását jelenti az ellenzéki tüntetéssorozat. Egyrészt a jelenség maga újszerű, hiszen ilyen tömeges méreteket öltő ellenzéki megmozdulásra korábban nem nagyon volt példa. Ez azt jelzi, hogy az ellenzék, amely a putyini ’irányított demokrácia’ korszakában kevéssé tudott a közpolitikában megnyilvánulni, mostanra ki tudott lépni a cybertér és a blogírás világából. Másrészt a rendezvények az ellenzék igen széles spektrumát tudták összefogni. A RIA Novosti tudósítása szerint a tömegben feltűnt a parlamenti küszöböt elérni nem tudó Jabloko Párt zászlója, ugyanúgy,  mint a hatóságok által elutasított Emberek Szabadsága Párté, illetve a Kommunistáké. Jelen voltak különböző anarchista és nacionalista csoportok, illetve a Borisz Akunyin féle Választók Ligája is. Bár felszólalni nem volt hajlandó, ám a tűntetésen megjelent a kormányt támogató Pravoje Gyelo párt egykori vezetője, a Kremlt erősen kritizáló, az elnökségért folyó versenybe ismét berobbanó Mihail Prohorov, illetve a menesztett volt pénzügyminiszter, Alekszej Kudrin is. A kormánypárti tűntetés után több kétes eljárásról szóló híradás látott napvilágot a megmozduláson való részvételre kényszerített tanárokról és postai dolgozókról, valamint elbocsájtott sportközpont igazgatókról – ám ezen hírek a kormánypárti tűntetések „szükséges velejárói”, igazságtartalmukat nehéz meggyőzően igazolni vagy cáfolni.

"Oroszország Putyin nékül! Tiszta választásokat!" - ellenzéki tüntetők gazeta.ru

Ám mégis, mennyire hatékony az ellenzék? Képes arra, hogy valóban demokratikus alapú verseny mentén dőljön el az elnökválasztás? Az Egységes Oroszország választási veresége ténykérdés, ám ez inkább az elmúlt években napvilágra került komoly korrupciós botrányoknak tudható be. A Kreml bizonyos szempontból hajlandónak mutatkozik beszállni a „tűntetések háborújába”, ebbe az egyértelműen szélesebb és újszerű politikai küzdelmi térbe. Azonban oroszországi elemzők rámutatnak, hogy ez a küzdelem akár hátrányára is válhat Putyinnak, hiszen meggátolhatja abban, hogy már az elnökválasztás első fordulójában győzzön. Elégedetlen támogatói körében visszatetszést kelthet e fejlemény, hiszen ők nem szándékoznak nyilvánosan az utcán megjelenni. A ’(politikailag) nem-egységes Moszkva’ képe pedig segítheti az ellenzéket abban, hogy az ingadozó nem fővárosi választókat saját oldalukra állítsák, így elvéve a szükséges 2-3%-ot a miniszterelnöktől.

Mihail Pohorov hungarian.ruvr.ru

Viszont látnunk kell azt is, hogy a hatalom nem enged szabad folyást az eseményeknek. Még január végén lejárató médiakampány indult Borisz Nyemcov, egykori miniszterelnök-helyettes, az ellenzék meghatározó vezetője ellen, miközben hasonló cikkek jelentek meg az ellenzék másik meghatározó figurája, a blogger Alekszej Navalnij-jel kapcsolatosan is. A Gazprom által birtokolt NTV csatorna pedig az ellenzéknek a már korábban említett amerikai nagykövettel tartott megbeszélését igyekszik kompromittálni. Mihail Prohorov megítélése is felemás. Bár az ellenzék szemszögéből ő lehet Vlagyimir Putyin legreményteljesebb kihívója, világos az is, hogy ez az ellenzék maga fragmentált. Így még egy olyan anyagi forrásokkal rendelkező személy, mint Prohorov sem valószínű, hogy képes lesz egy ilyen széles társadalmi bázist megszólítani. Beszédes Szergej Ivanovnak, a Kreml kabinetfőnökének a tűntetések kapcsán tett nyilatkozata, amely szerint a tűntetések „az elnökválasztás első fordulójáig fognak csupán tartani”. Putyin győzelmét pedig még senki sem vitatja.