Bakó Beáta
Napirenden a melegházasság Nyugat-Európában: kedden a francia nemzetgyűlés – heves viták után és tiltakozó tüntetésektől övezve – elfogadta az azonos nemű párok házasságáról szóló törvényt, amely Francois Hollande egyik fontos választási ígérete volt. Emellett Angliában is a képviselőház előtt fekszik egy hasonló tartalmú törvényjavaslat. A támogatók üdvözlik a „végre beköszöntött egyenlőséget”, az ellenzők a gyermekek jogait és a házasság intézményének presztízsét féltik.
A melegházasság legalizálása elleni tüntetők
Forrás: BBC
Franciaországban eddig az azonos nemű párok a házasságnál „gyengébb,” hivatalos élettársi viszonyban élhettek, ami egyébként a különnemű, összeházasodni nem kívánó párok előtt is nyitva álló lehetőség. A most elfogadott, „Házasság mindenkinek” néven elhíresült törvény várhatóan április elején kerül a szintén baloldali többségű szenátus elé, amely valószínűleg támogatni fogja a jogszabályt. A törvény lehetővé teszi az azonos nemű párok házasságkötését, ugyanolyan házastársi és örökbefogadási jogokat biztosítva nekik, mint a különböző nemű házaspároknak. Egyúttal számos más, érintett törvényben kicserélik az „anya és apa” valamint „férj és feleség” kifejezéseket „szülők”-re és „házastársak”-ra. A közvélemény-kutatások szerint a francia társadalom mintegy kétharmada támogatja az azonos nemű párok házasságát, az örökbefogadás lehetőségével kapcsolatban azonban már a megkérdezettek csaknem fele elutasítóan nyilatkozott.
Angliában a múlt héten szavazott először a melegházasságról a parlament: a képviselők nagy többsége támogatta a javaslatot, amely leginkább a konzervatívokat osztotta meg. További képviselőházi viták és szavazás után kerül majd csak a javaslat a Lordok Háza elé, ahol egyes politikusok szerint ellenzésre számíthat. Angliában eddig is létezett egy kifejezetten azonos nemű párok számára fenntartott élettársi intézmény, amelyet a törvény hatálybalépése után a felek átminősíttethetnek házassággá, de meg is tarthatják az élettársi státuszt. Ez korábban is gyakorlatilag a házastársakéval azonos jogokat biztosított a feleknek azzal az eltéréssel, hogy azonos nemű párok nem kérhettek vallási ceremóniát. A most a parlament előtt fekvő javaslat erre is lehetőséget ad, az érintett egyházak köréből azonban kivéve az anglikán egyházat, amely a hivatalos államegyház, az anglikán kánonjog pedig rögzíti, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jön létre. Az egyház részéről meg is fogalmazódott az aggály, miszerint a javaslat így az anglikán egyház hivatalos státuszát is aláássa.
VEZÉRKOMMENT
Még ha fel is tesszük, hogy a melegházasság a homoszexuális pároknak megadott „egyenlőség” és a házasságnak nem eleve fogalmi eleme, hogy egy férfi és egy nő közt jön létre; akkor is felmerül egy fontos gyakorlati kérdés: a felnőttek így elnyert „egyenlősége” nem jár-e együtt a gyermekek egyenlőtlenségével? Ha egy jogrendszer megengedi az azonos nemű párok házasságát, akkor a házastársakat megillető jogok teljességét meg kell a részükre adni, így az örökbefogadást is. Ugyanis ellenkező esetben a jogvédők még hangosabban kiabálnák a „diszkriminációt,” hogy mire föl differenciálnak egy jogintézményen belül. (Ehhez már két, formálisan különálló, de tartalmilag alig eltérő jogintézmény létezése is elég: emlékezzünk csak Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetését övező vitákra.)
Valószínűleg csak egy generáció múltán fogjuk megtudni, milyen társadalmi hatásai lesznek annak, ha gyermekek tömegesen nevelkednek fel azonos nemű „szülők” gondoskodása alatt. Melegjogi aktivisták azzal érvelnek, hogy az állami gondozásnál egy homoszexuális pár is harmonikusabb közeget tud biztosítani. Könnyen lehet, hogy ez így van, azonban nem tudjuk, hogy a gyerekek értékrendjére, érzelmi fejlődésére milyen hatással van, ha olyan példa van előttük, amit nem értenek. (Persze ennek a megértetésére is vannak már kísérletek, – például a svéd gender-óvoda – de ezek szerencsére még nem tekinthetők általánosan elterjedtnek.) Az sem egyértelműen bizonyított, hogy a homoszexualitás tanult vagy veleszületett beállítottság-e. Persze lehet arról vitatkozni, hogy egyáltalán rossznak akarjuk-e tekinteni, hogy a meleg párok esetleg nagyobb eséllyel fognak meleg gyereket felnevelni, azonban senkit nem szabadna kisgyermek korától erre „determinálni.”
Az angol javaslat a kontinentális felfogásnál egyébként is jóval lazábban kezeli az „egyenlőség” fogalmát: az anglikán egyházat érintő kérdéseken túl is vannak ugyanis olyan fordulatok a törvényben, amelyek különbséget tesznek a különböző és azonos nemű házastársak között. Népnevelő célzattól nem mentes például az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a házasságtörés csak abban az esetben számít válóoknak, ha az alperes a házasságtörést ellenkező nemű személlyel „követte el.” Egyrészt ez a passzus hallgatólagosan alacsonyabb „erkölcsi mércét” vár el az azonos nemű házaspároktól, másrészt némi ösztönzést lehet felfedezni benne a házasságtörőnek az ellenkező nem felé fordítására. Kérdéses, hogy az ilyen, a javaslatból kiérezhető hallgatólagos állásfoglalások és egy eddig is meglévő, széles jogköröket biztosító intézmény mellett van-e értelme bevezetni a melegházasság intézményét?
