BAKÓ BEÁTA

… legalábbis a német szociáldemokraták szerint: a párt ugyanis a nyári szünet és az őszi parlamenti választások előtt meglehetősen jól időzítve nyújtott be egy törvényjavaslatot, amely szövetségi szinten bevezetné a népszavazást Németországban. 

                                   Foto: initiative für mehr demokratie

A téma nem először kerül elő az utóbbi években, eddig azonban a weimari rossz tapasztalatokra hivatkozva végül is mindig elvetették az ilyen ötleteket. Valószínűleg most sem lesz ez másként.

 Az SPD-s javaslat több elemet is átvesz a svájci szabályozásból, amelyek az alpesi országban már beváltak: például a törvénykezdeményező iniciatíva mellett lehetőség lenne az elfogadott törvények utólagos „népi vétójára,” illetve bizonyos törvények esetén a népszavazás mellett a Bundesratban is szükség lenne a tartományok szavazatára, amihez hasonló szabályt a svájciak alkotmánymódosítás esetén alkalmaznak. Azonban amellett, hogy Németország Svájchoz képest hatalmas ország, a német politikai kultúra is nagyon eltérő a svájcitól, így egyáltalán nem biztos, hogy jól sülne el ez a recepció.

 Németországban szövetségi szinten gyakorlatilag nem létezik a népszavazás intézménye. Az alkotmány erre elvileg csak új alkotmány elfogadása, vagy határmódosítás esetén ad lehetőséget. Tartományi szinten azonban mindenütt megvan a lehetősége az állampolgári kezdeményezésre indult népszavazásnak, valahol pedig emellett bizonyos kötelező tárgyakban a felülről elrendelt népszavazás eseteit is meghatározza a tartományi alkotmány.

 Ha azonban megnézzük a statisztikákat, a törvény-adta lehetőségek ellenére az derül ki, hogy a legtöbb népszavazási kezdeményezés során még a szükséges számú aláírást sem sikerült összegyűjteni, így a tartományok többségében még nem is volt példa népszavazásra. Ahol mégis – ezek közé tartozik a listát vezető Hamburg és Bajorország, valamint Berlin és néhány szász tartomány – ott a részvétel általában 30-40% körül mozgott, csak a rendes választásokkal együtt tartott népszavazások esetén volt ennél magasabb.

 Mindennek tükrében igencsak ellentmondásos az SPD-sek parlamenti vitában hangoztatott fő érve, miszerint az utóbbi helyi és tartományi választásokon tapasztalt egyre csökkenő részvételi tendencia oka, hogy az állampolgári érdeklődés nem intézményekre, hanem pontszerűen egyes témákra irányul; épp ezért várják a közvetlen demokrácia intézményeinek szövetségi szintű bevezetésétől a politikai részvétel növekedését.

 A kereszténydemokrata képviselők azzal vágtak vissza, hogy a szociáldemokraták érzik, hogy a szeptemberi szövetségi választásokon ismét alulmaradnak, ezért egy ilyen populista intézmény bevezetésével akarják hatékonyabbá tenni a jövőbeni ellenzéki tevékenységüket. Ebben kétségtelenül van igazság, ugyanis a közvélemény-kutatások szerint a szociáldemokraták jócskán le vannak maradva a CDU mögött, akik a vitában arra is rámutattak: jó oka van annak, hogy a népszavazások szabályozása tartományi szinten történik, és ezen felesleges is változtatni.

 Érdemes röviden áttekinteni, hogy mi lehet a szerepe a népszavazásnak egy föderális államban, tekintve, hogy a közvetlen demokrácia intézményeit köztudottan helyi szinten alkalmazzák a legszélesebb körben, szerepe pedig általában az országos szint felé haladva mind jobban visszaszorul. A németek a magyartól alapvetően eltérő logika mentén szabályozzák a közvetlen demokrácia intézményeit: törvénykezdeményező eszközként tekintenek a népszavazásra, ennek megfelelően kidolgozott törvényjavaslatot kell benyújtaniuk a kezdeményezőknek. Vagyis a szövetségi szintű népszavazási kezdeményezésnek egyértelműen szövetségi törvényhozási kérdésre kellene irányulnia.

 A szövetségi parlament és a tartományi parlamentek hatáskörének megoszlását a német alkotmány kizárólagos és konkuráló hatáskörök mentén pontosan meghatározza: utóbbi esetben a tartományok addig és annyiban szabályozhatják az adott kérdést, amíg arról a Bundestag nem alkotott törvényt. Valószínűleg nem túl szerencsés az a konstrukció, ahol gyakorlatilag – azzal, hogy szövetségi vagy tartományi szinten kezdeményeznek népszavazást – a választópolgárok döntik el, hogy mely szinten kerüljön a konkuráló hatáskört érintő téma szabályozásra. A szövetségi népszavazás bevezetése esetén így elméletileg elképzelhető, hogy a túlbuzgó választópolgárok számos ilyen kérdésben népszavazás útján szövetségi törvényt alkotnak, ezzel a tartományok hatáskörét jelentősen szűkítve.

 Összegezve kétségtelennek tűnik, hogy a szociáldemokrata kampányfogással állunk szemben, azonban az elsőre baloldali ihletettségűnek tűnő közvetlen demokratikus intézményrendszer könnyen fordítva is elsülhet. A mintaként szolgáló Svájcban például épp a – javaslat által is átvett – „népi vétónak” köszönhető, hogy a nők választójogának bevezetésére csak 1971-ben került sor. Vagyis a népszavazással nemcsak kezdeményező jellegű részvételt lehet megvalósítani, de adott esetben „konzervatív szellemben,” reformok megakadályozására is jól használható.

 A németeknél egyelőre várhatóan továbbra is csak tartományi szinten fog az intézmény érvényesülni, amelynek jelen kihasználatlansága mellett felesleges is lenne a szövetségi szintre bővítése. Hogy a polgárokat mivel lehetne aktívabb részvételre buzdítani, az továbbra is megválaszolatlan kérdés: olyasmit rájuk zúdítani azonban nagyban, amiből eddig sem igazán kértek kicsiben; nem valószínű, hogy megoldást jelent.