Farkas Vajk
A spanyol közéletet elöntötték a korrupciós botrányok, ami alól nem volt kivétel a kormányzó néppárt sem. A párt volt pénztárnoka ellen indult büntetőeljárás részletei már Mariano Rajoy miniszterelnököt is érintik, és emiatt az ellenzék több pártja magyarázatot vár és a miniszterelnök lemondását követeli. A napi politikai vitán túl azonban a kormánypárt parlamenti többségét nem fenyegeti veszély, ezért biztosan nem lesznek előrehozott választások Spanyolországban.
Nem is miniszterelnök az, akinek nem követelik a lemondását. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnököt is sokszor, sokféleképpen szólították már fel, hogy legyen szíves átadni a helyét, így nyilván ehhez hozzászokott már. Azonban a spanyol néppártot (Partido Popular-PP) érintő korrupciós botrány legutóbbi fejleményei nyomán az ellenzék és a hozzá közelálló sajtó egyre hangosabban követeli a miniszterelnök távozását és előrehozott választások kiírását.
Fél éve még alapvetően három téma határozta meg a spanyol belpolitika napirendjét: a gazdasági válság és az ezek nyomán meghozott reformintézkedések; a katalán függetlenségi törekvések, amelyek az utóbbi időben már inkább egy kisvárosi vircsaftra kezdenek hasonlítani, valamint a minden pártot, minden szinten érintő újabb és újabb korrupciós botrányok. Az utóbbi pár napban azonban már a korrupciós botrányoktól, de leginkább a kormánypárt elleni vádaktól hangos a média, és a miniszterelnök személyét sem kímélik.
Az ügy lényege röviden, hogy jó pár hónapja büntetőeljárás indult a PP volt pénztárnoka, Luis Bárcenas ellen. Az vizsgálatok során egyre több olyan információ került elő, melyek a kormánypárt vélt illegális finanszírozásáról, néppárti politikusoknak feketén juttatott feltételezett többletfizetésekről, valamint a volt pénztárnok svájci bankszámláiról és argentin birtokairól szóltak. Az ügy több kormánypárti politikust, például a párt főtitkárát María Dolores de Cospedalt is kellemetlenül érintette. A jéghegy csúcsát pedig az jelentette, amikor a héten olyan sms-ek láttak napvilágot, amelyekben állítólag a megvádolt pártpénztárnok a miniszterelnök segítségét kérte, aki pedig állítólag nem zárkózott el ez elől, de legalábbis arra utalnak, hogy tartották a kapcsolatot.
A szocialista párt (PSOE), a szélsőbaloldali Egyesült Baloldal (IU) és az új középpárt az UPyD is a miniszterelnök lemondását és új választások kiírását követeli, illetve azt, hogy Rajoy adjon magyarázatot a parlamentben. A néppárt politikusai visszautasítják a vádakat, és arra hivatkoznak, hogy abból is látszik, hogy a miniszterelnök nem segítette a volt pénztárost, hogy az már bíróság előtt áll. Rajoy a szokásos politikájának megfelelően konkrétan nem beszél a botrányról, és minél inkább követelik, annál jobban ellenáll ennek – igaz legújabb hírek szerint talán mégis felszólal a parlamentben ennek kapcsán. Legutóbbi sajtótájékoztatóján pedig csak áthallásokkal érintette a kérdést, miszerint „a jogállam nem lehet pletykák tárgya”. A PSOE bejelentette, hogy amennyiben a miniszterelnök nem ad magyarázatot a parlamentben, annak bizalmatlansági indítvány lesz a vége.
Lehet-e a botránynak bármilyen következménye a kormány szemszögéből? Közvetlen következménye szinte biztosan nem lesz. Borítékolható, hogy nem tartanak előrehozott választásokat. A PP kezében jelenleg olyan mértékű hatalom koncentrálódik, mint előtte soha egyetlen párt kezébe sem a spanyol rendszerváltás óta. Abszolút többségük van a Parlament (Cortes) alsó és felső házában, és a 17 autonóm közösség többségét is a PP vezeti. Ezt a többséget biztosan nem fogja kiengedni a kezéből a párt egy előrehozott választással. Tegyük hozzá, hogy a válságból való kilábalást is jobban segíti egy biztos többségre alapozott kormány, amely biztonsággal tudja végigvinni a megkezdett és már eredményekkel kecsegtető reformokat. Rajoy azóta találkozott a legjelentősebb vállalatok vezetőivel, akik közös nyilatkozatban álltak ki a kormány és a stabilitás mellett.
De milyen végeredménye lehetett volna egy most kiírt választásnak? Hasonlóan Magyarországhoz a 2011-es választásokat elsöprő fölénnyel nyerte a néppárt és ezzel együtt a szocialista párt történelmi vereséget szenvedett. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint bár a PP sok szavazót veszített, de egy mostani választást is a kormánypárt nyerne, igaz nagyon szűk fölénnyel. Az is igaz, hogy nem lenne abszolút többsége és kormányra kerülése a koalícióalakítási lehetőségektől függene. Érdekes hasonlóság a magyar helyzettel az is, hogy a spanyol szocialisták a választási vereségük óta nem voltak képesek visszanyerni erejüket, sőt népszerűségük folyamatosan csökken. A legutóbbi hónapokban tradicionális (olykor szélső)baloldali témákat felhozó retorika (egyház elleni kirohanások, föderális állam létrehozása) sem segített a pártnak, mint ahogy a katalán kérdés megítélése miatti belső feszültségek sem.
A spanyol választási rendszer egyértelműen a kétpártrendszernek kedvez, amelyben a néppárt és a szocialisták mellett még egy harmadik kis párt és az egyes régiókban erős nemzetiségi pártok tudnak bejutni a parlamentbe. A választói magatartások változásának egyik nyertese a szélsőbal Egyesült Baloldal, illetve az új erőnek számító UPyD (Unión Progreso y Democracia), amely a progresszió baloldali gondolatát tűzi zászlajára, de emellett középre húz. A pártot Rosa Diez, a szocialista pártból kilépett politikus alapította. A legutóbbi választásokon 5 képviselői helyet szerzett a párt, viszont az elmúlt két évben majd 10%-ot erősödött és most 13%-on áll a közvélemény-kutatások szerint. Ezzel tehát egy mostani választáson az eddigi kétpártrendszer helyett egy teljesen ismeretlen többpártrendszerrel kellene szembenéznie a spanyol politikának, ami csak fokozná a bizonytalanságot. Kérdés, hogy ez az átalakult pártrendszer átmeneti vagy esetleg állandósulni fog.
Előrehozott választások nem lesznek, de vajon Rajoy megtarthatja-e székét vagy a belső ellenzék új (esetleg régi) embert juttat a miniszterelnökségbe? A legvalószínűbb válasz az, hogy Rajoy marad. A spanyol néppárt egy jól szervezett, központosított szervezet, amiben mindenkinek megvan a világos feladata, ahol a pártelnököt nem lehet csakúgy leváltani. Amint bármi támadás éri a pártot, abban a pillanatban összezár. A PP nagyon hasonlít a FIDESZ-re, illetve ha pontosak akarunk lenni, akkor a FIDESZ a PP-re. A magyar jobboldal újjászervezésekor, az egyik minta épp a spanyol jobboldal minden lényeges erejét magába tömörítő PP volt. Ezt Orbán Viktor is megerősítette, amikor José María Aznar volt spanyol miniszterelnökkel tartottak előadást a Századvég konferenciáján. A pártot vezető Rajoynak, tehát a pozíciója most biztos. Egy esetleges szocialista bizalmatlansági indítvány – ez lenne a harmadik a spanyol demokrácia történetében – a parlamenti erőviszonyok miatt biztosan elbukik. Jelenleg nem mutatkoznak olyan komoly párton belüli konfliktusok, amik azt mutatnák, hogy a pártban megingott volna a miniszterelnök pozíciója. Ezt igazolják a kormány nyilatkozatai is, miszerint a vádak nem befolyásolják a kormány munkáját és folytatják a reformokat. Igaz, azt sem szabad elfelejteni, hogy pár hónappal ezelőtt a volt miniszterelnök Aznar nyilatkozataiból sokan arra következtettek, hogy visszatérni készül a politikába, de azóta kerül minden erre vonatkozó utalást.
Bár nagy a nyomás a sajtó és a baloldal részéről, de a PP, figyelembe véve a spanyol politika erőviszonyait borítékolhatóan kormányon marad és kitölti a parlamenti ciklusát. Az pedig, hogy az egész spanyol politikai életet érintő korrupciós vádak és ügyek magukkal hoznak-e valamiféle megújulást és tisztább közéletet, az még a jövő zenéje. Mindenesetre az élet iróniája, hogy hamarosan elfogadhatják a PP egyik legfontosabb kampányígéretét, az átláthatóságot erősítő törvényt.
