REZSŐHÁZY RUDOLF

A nagy német szociológus Georg Simmel (1858-1918) úgy vélte, hogy a kompromisszum az emberiség egyik kiemelkedő fölfedezése.

Forrás: Compromise and Cooperation, Posted by Andrew August 13, 2013, 

http://www.jandrewclark.com/wp-content/uploads/2013/08/compromise.jpg

A politikai kompromisszum lényege az, hogy a felek mindegyike nyer is és veszít is. Egyik sem viszi el a tét egészét, de mindenki kap eleget, hogy a megállapodást aláírja. Valódi művészetről van szó: követelni anélkül, hogy mindent elérnénk és engedni úgy, hogy jóval többet kapjunk, mint a semmi. A megegyezés szereplői lehetnek ketten vagy többen, belföldiek vagy államok, tartozhatnak a társadalom bármelyik szektorához.

 A kompromisszumra hajlás a történelem folyamán kialakult politikai kultúra terméke. Egyes társadalmakban akinek igaza van, annak meg kell védenie jussát; aki enged, az gyenge vagy megalkuvó; elvi kérdésekben szilárdnak kell lenni; minden ügy becsületkérdés; aki egyeztetni próbál, az elveszti tekintélyét; stb. Más társadalmakban a dolgokat pragmatikusan kezelik, úgy gondolják, hogy senki sincs az igazság teljes birtokában, hogy sokféle érdek van és azok összeegyeztethetők, hogy az erőszakot kerülni kell, hogy a különbözőségek kölcsönös gazdagodás forrásai is lehetnek, hogy nem szabad túlzásokba esni, stb.

 A megegyezés létrejötte sok tényezőtől függ. Hadd említsek meg néhányat a legfontosabbak közül:

 a/ A társadalmi távolság és a politikai ellentétek mélysége döntő szerepet játszik. Akik más színvonalon és nagyon másmódon élnek, nem értik meg egymást, nincs közös alapjuk. Az osztályharc kizárja a párbeszédet. A különböző rétegek és csoportok egymáshoz közeledése viszont csökkenti a feszültségeket. Békésebb politikai világban bárki szövetkezhet bárkivel; a gyökeresen megosztott arénában a szembenállók ellenségként kezelik egymást.

 b/ A viták és konfliktusok tárgyának is nagy a befolyása. Ha a harcot vallási vagy nemzeti ellentétek fűtik, rendkívül nehéz, sokszor lehetetlen a kibékülés. Általában, ha érzelmeket korbácsoló csatákról van szó, a közeledés hatalmas akadályokba ütközik, mert a cselekvők identitása, méltósága, alapvető értékei, sorsa a tét. Az érdekellentétek könnyebben megoldhatók, mert ezek kalkulálhatók. Aránylag hamarabb lehet megegyezni a munkaadók és a munkavállalók között, mint Jeruzsálem státusának ügyében, minthogy két ellenségeskedő nép szent városáról van szó. Ma a Közép-Keleten és általában az iszlám országokban a vallás háborúkeltő ereje olyan erős, mint nálunk volt a 16. században.

 c/ Az erőviszonyok sok mindent megmagyaráznak. Ha egyik fél sem tudja a másikra ráerőszakolni az általa kedvelt megoldási formát, mindketten előbb-utóbb kompromisszumra kényszerülnek. Gondoljunk csak a sokféle gazdasági és társadalmi szervezetekre: ezek nyomásgyakorló ereje arányos a közéletet megzavaró képességükkel. A szakszervezeteké nagy, a nyugdíjasoké kicsi. Ha az erőviszonyok változnak, az a fél, melynek ez kedvez, a megállapodás fölbontására törekszik. Ha a gazdasági konjunktúra kedvező, könnyebb sikeres sztrájkot kezdeményezni, mint recesszió idején.

 d/ A rendelkezésre álló cselekvési eszközök és azok használata szintén figyelembe veendők. A mostani szíriai polgárháborúban sem a kormány, sem az ellenzék nem riad vissza a legpusztítóbb fegyverek bevetésétől. Az Egyesült Államok és szövetségesei húzódoznak a beavatkozástól, mert egyikük sem hajlandó katonái életét kockáztatni. Így pillanatnyilag a kompromisszum esélye nullával egyenlő.

 e/ Az erőviszonyok néha olyanok, hogy az erősebb fél nem megegyezésre törekszik, hanem nézeteit rákényszerítheti ellenfelére. Az első világháború végén a győztes hatalmak diktátumot írattak alá a vesztesekkel. Ez rövidtávon kielégítette őket, azonban hosszú távon rendkívül károsnak bizonyult. A megalázott Németország revánsot keresett és vezérének Hitlert választotta. Ezzel szemben a napóleoni háborúk lezárása a bécsi kongresszuson megállapodásos megoldásokhoz vezetett: Franciaországot nem érte területi veszteség és kártérítést sem kellett fizetnie. A szerződés hosszú európai békét eredményezett.

 A bölcsesség tehát azt követeli, hogy a túlsúlyban lévő fél legyen mérsékletes és ne ébresszen bosszúvágyat.

 Mármost fölmerül a kérdés: mikor érik meg az idő, hogy a vitában állók a kompromisszum felé forduljanak? Kettős hipotézist fogalmaznék meg:

1/ Egy tárgyaló a megállapodás felé hajlik, ha észreveszi, hogy a győzelem kizárhatóés megelégszik a lehető legjobb megoldással.

2/ Egy tárgyaló a vereségtől fél és megelégszik a lehető legkevésbé rossz megoldással.

                                                          *

 Hogy állunk Magyarországon a kompromisszum dolgában? Tradicionálisan a két fő magatartás-típust Kossuth Lajossal, a szabadságharc vezérével és Deák Ferenccel, az 1867-es kiegyezés atyjával jelképezzük. Ha megszámlálnánk hány Kossuth és hány Deák szobor található hazánkban, meggyőződésem, hogy az összehasonlításból Kossuth kerülne ki győztesen. Március 15. nemzeti ünnepünk, de ki tudja mi történt 1867. június 8-án? Ekkor koronázták királlyá és királynévá Ferenc Józsefet és Erzsébetet. Ez a dátum állította vissza Magyarországon az alkotmányos életet.

 Inkább jellemezte nálunk a közszemléletet, hogy „nem engedünk a 48-ból”, hogy akinek igaza van, annak ki kell állnia az igazságért, hogy aki alkuszik az hazaáruló. Feltünő, hogy miképp ingadozunk két szélsőséges magatartás között: egyrészt azt valljuk, hogy nincs nálunk különb nép és minket segít a magyarok Istene, ugyanakkor időnként önmarcangolásba kezdünk és azt hisszük, hogy az egész világ ellenünk fordul (manapság különösen Brüsszel).

 Azonban a történelem változik és a kompromisszum-készség lassan kifejlődik. Különösképp jellemzőnek látom szomszédainkkal való kapcsolataink alakulását. A két háború közti „mindent vissza!” jelszóval szemben jó szomszédsági viszonyokat akarunk építeni. A siker föltétele azonban az, hogy ez a szándék megfelelő választ kapjon.

 Ha egy pillantást vetünk belügyeinkre, izgalmas figyelemmel kísérni, hogy a baloldali ellenzéknek mennyire sikerül sorait egységbe rendezni. Miképp állnak Mesterházy és Bajnai urak a kompromisszum művészetével?

 S persze az is érdekes kérdés, hogy vajon ha a szavazatok megoszlanak , képes lesz-e kompromisszumos kormánytöbbség alakulni a parlamentben.

 Mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                                      Rezsőházy Rudolf

                                                                                              prof.em. Univ.cath. de Louvain