Rezsőházy Rudolf
Harminc évig voltam a La Libre Belgique című brüsszeli napilap tárcaírója. Minthogy elegem lett a sok zagyvaságból és rosszindulatú kommentekből, ami külföldön és így Belgiumban is megjelent hazánkról, fölvettem a kapcsolatot volt újságommal, hogy tiltakozzam a sok szamárság ellen. Válaszképp azt ajánlották, hogy készítsünk egy interjút. Szívesen álltam elébe.
Itt írom le a francia nyelvű beszélgetés magyar változatát.
Újságíró: Nem botrányos-e a drótkerítés, melyet a magyarok a szerb határon építettek, főleg ha az EU nyitottságot követelő értékeit tekintjük?
Én: Első pillantásra ez a kerítés a lerombolt vasfüggönyt juttatja eszünkbe. De ha nem a szimbólumra gondolunk, hanem az építmény funkciójára és valódi jelentésére, fölfedezzük az igazi szándékot. Mint a Calais-nál fölhúzott drótakadály, azt célozza, hogy a migránsok áradatát kanalizálja. Ne lépjék át a határt suttyomban a kukoricásokban megbújva, hanem jelentkezzenek a hivatalos átkelőhelyeken. Ott fogadhatják őket, regisztrálhatnak, szálláshelyre viszik őket, élelmet és italt kapnak, orvosi ellátásban részesülhetnek. Tehát a kerítésnek hasznossági funkciója van.
Tegyünk egy összehasonlítást: városainkban sok épület földszinti ablakait rács védi. Ez azt jelenti, hogy oda belépni a kapun kell, és nem az ablakon. Minden kertet kerítés övez, ajtóinkon zár van. Sok helyen tábla figyelmeztet: „Vigyázz, harapós kutya!” Bármelyik európai polgár szabadon beléphet Magyarország területére…
Újságíró: Nem sérti-e meg Magyarország a genfi konvenciót a politikai menekülteket illetően?
Én: A migránsokat sokszor „menekülteknek” nevezik. Valóban azok a tömegek, melyek Törökországba, Jordániába vagy Libanonba érkeznek, olyan országokból menekülnek mint Szíria vagy Irak, ahol biztonságukat, sőt életüket is féltették. Azokban a táborokban, ahol laknak, már minden veszélyen túlvannak. Akik továbbmennek, hogy Európába jussanak, már nem félelemből kelnek útra, hanem szebb életre vágynak, tehát gazdasági migránsnak tekintendők. A tömegek, melyek a magyar határhoz érkeznek, csak át akarnak vonulni az országon és Németország vagy Svédország felé tartanak, mert tudják, hogy ott a szociális segélyek bőségesek. Ezért elutasítják, hogy Magyarországon regisztrálják őket, „Germany”-t skandálnak és Angela Merkel arcképét emelik magasba (ő ugyanis kijelentette, hogy a szíreket befogadja).
Újságíró: Nem sajnálatos-e a magyar rendőrség brutalitása?
Én: Magyarország határa Szerbia vagy Horvátország felé a schengeni határral esik egybe. Magyarország köteles ezt a vonalat őrizni. Ezt a munkát fegyvertelen rendőrök végzik, senkit sem támadnak meg, és testükkel tartják vissza a behatolni akaró tömegeket. Így többször előfordult, hogy a migránsok áttörtek, és egy alkalommal betondarabokkal és más tárgyakkal dobálták az egyenruhásokat. Ők könnygázzal és vízágyúval válaszoltak, ahogy különben a belga rendőrség is teszi a tejtermelőkkel vagy a politikai tüntetőkkel szemben, ha erőszakhoz folyamodnak.
Újságíró: Brüsszelnek nem tetszenek Orbán Viktor autoriter cselekedetei. Mit gondol erről?
Én: Orbán esetét könnyű megértetni. Ő karizmatikus vezető, kissé de Gaulle stílusában (kivéve a termetet és a magasztosságot): 2010-ben, amikor hatalomra került, a magyar gazdaság mély depresszióban volt. A kormány ahelyett, hogy megszorító intézkedéseket hozott volna (mint ahogy ma Görögországot kényszerítik erre), hazaküldte az IMF-et, megadóztatta a multikat és a bankokat valamint erősen csökkentette a közszolgáltatások díját (a víz-, gáz- és villanyszolgáltatásokat a szocialisták privatizálták és kapitalista cégek vették meg). Mindez kiváltotta a nemzetközi kapitalizmus haragját.
Más vádak is elhangzottak, mint például a sajtószabadság megsértése. Meg kell mondanom, hogy a magyar médiavilág sokkal színesebb, mint a nyugati sajtó, mely sokszor a politikailag korrekt véleményeket követi. Nemrég egy magyar hetilap címlapján Orbánt Hitlerként ábrázolta, a bajuszt szögesdrótból fonták. Ez a kép általános fölháborodást keltett, de nem vont maga után semmi szankciót. Az újság háborítatlanul továbbra is megjelenik.
A Louis Michel és Verhofstad-féle[1] baloldali antiklerikálisok majdnem megfulladtak, amikor rádöbbentek, hogy az új magyar alkotmány az „Isten áldd meg a magyart” mottóval kezdődik (mint az angolok is „God save the Queen”-t énekelnek) és fölsorolja a kereszténységtől örökölt értékeket.
Íme az Orbán-ellenesség gyökerei. Ezért bélyegzik meg a miniszterelnököt mint fasisztoid vagy populista vezetőt, és kampányolnak ellene. Nekem úgy tűnik, hogy Orbán az egyetlen európai államférfi, aki hosszú távon gondolkodik. Mik a mostani népvándorlás távoli következményei? Hogyan lehet ezeket a tőlünk radikálisan különböző embereket (a nő alárendeltsége, a homoszexuálisok üldözése, az antiszemitizmus, az iszlám törvények uralma, stb.) integrálni? A múlt tapasztalatai semmiképp sem bátorítóak…
Itt az interjú vége
mail: rezsohazy.rudolf@gmail,com Rezsőházy Rudolf
prof.em. Univ.cath. de Louvain
[1] Mindketten a belga liberális párt tagjaiként az európai parlamentben képviselők.