Hörcher Ferenc

A politikai elemzés, csakúgy mint a politika, kockázatos tevékenység. Azt írtam legutóbb, hogy Navracsics nyert. Tévedtem. Legalábbis részben.

 Navracsics Tibort először írásbeli pótvizsgára tapsolták vissza az EP bizottságában, vagyis újabb kérdésekre kellett írásban felelnie. Ezek részben még mindig a kormányzati tevékenységét feszegették, tehát nyíltan politikai kérdések voltak. Másfelől viszont a tárcáját érintő szakkérdések is felmerültek, amiből már lehetett volna sejteni, hogy a baloldali, Orbán-ellenes EP képviselők Navracsics tárcakiosztását fogják megcsáklyázni, mert a személyi alkalmasságát nehéz lenne hitelesen megkérdőjelezni. Aztán a bizottságon belüli szavazásra került sor. Először személyi biztosi alkalmasságáról szavaztak, amit 15-10-2 arányban megnyert. Utána arról, hogy megfelelő tárcát osztott-e rá az elnök. Itt 10-14-1 arányban leszavazták. Bár a döntés nem kötelező érvényű az elnökre nézve, mégiscsak fél siker a magyar skalpra vadászók számára.

Mi a bukás magyarázata, és melyek a lehetséges szcenáriók? A bukásnál a legtöbb elemző szerint az játszhatott szerepet, hogy a baloldali képviselők egy része nem tartotta be a vélelmezett paktumot, amely a két legnagyobb, egymással rivalizáló politikai erő, a néppárti és a szocialista frakció között köttetett. Pontosabban, arcvesztés nélkül nem ereszthették át csont nélkül Orbán volt helyettesét. Vagyis a politikai bosszú vágya erősebbnek bizonyult a (közös) politikai érdeknél.

De meg lehet közelíteni a kérdést a biztosjelölt felől. Azt írtuk, hogy meghallgatásán az volt Navracsics nyerő taktikája, hogy nem kezdett el védekezni, „mosakodni”, hanem inkább kitért, és saját tematikáját próbálta érvényesíteni. Nos, úgy tűnik, az utólagos kérdésekre válaszolva már nem tudta, vagy nem akarta ezt a taktikát érvényesíteni. Helyette elkezdett hátrálni. Amit az európai politikai kultúrában el is várnak, de amit nem lehet a politikai ára megfizetése nélkül végrehajtani.

De hogy kerülhette volna el ezt a helyzetet Navracsics, ha a pótvizsgával politikailag kényes helyzetbe szorították. Egyfelől lehet úgy válaszolni a kérdésre, hogy sehogy nem kerülhette volna el. Vagyis: tudnia kellett, hogy volt kormányzati szerepvállalása nem maradhat konzekvenciák nélkül. Amiből az a politikai lecke következik, hogy sokszor a pillanatnyi haszon érdekében hozott, nem elvszerű kompromisszum utólag válik drágává. Másfelől viszont lehet azt mondani, hogy ha tényleg meg kellett lépnie, akkor tudatosan és határozottabban elő kellett volna készíteni Navracsics „szakítását” kormányzati múltjával. Például előzetesen, már jelölése pillanatában kiadni egy olyan nyilatkozatot, amely kezelni igyekszik a korábbi politikai szerepvállalásával kapcsolatos kritikát, világossá téve, hogy EB biztosként tiszta lappal kíván indulni, vagyis lezárja a kormányzati politikusi tevékenységét, és meghirdetve európai politikai szerepvállalása új elvi kereteit. Egy harmadik opció az lenne, hogy jó lelkiismerettel vállalni tudja kormányzati működését, és kitart mellette, akár a bukást is kockáztatva, de megőrizve személyes politikai integritását.

Melyek a jelen helyzetben a lehetséges forgatókönyvek? Azt mondják a szakértők, három lehetőség van: az elnök kérhet a magyar kormánytól új jelöltet, csereberélheti a portfóliókat biztosai között (ha lesznek további részleges leszavazások), vagy bizonyos felelősségi köröket máshoz delegálhat Navracsics portfóliójának legtöbbet támadott részei közül (ide elsősorban az állampolgárság, másodsorban a civil szervezetekkel való kapcsolattartás tartozhat).

Hogy melyik lehetséges befejezés valósul meg, az döntő mértékben attól függ, hogy mely biztosokat juttatnak hasonló sorsra az EP szakbizottságai. Ez 24 órán belül kiderül, s utána Junckernek 24 órája van véglegesíteni biztosai névsorát. A helyzet még nyitott, most nem mernék tippelni, merre fog kilengeni az inga, noha továbbra is tartom, hogy nagyon meglepődnék, ha az elnök teljesen lemondana Navracsicsról.

kép forrása: Hungary Today