Mos Maiorum - A politika íratlan szabályai

Politikai semmittevők

2011. november 02. - Kiss István.
Ed Miliband tanácsadói körében
Forrás: iaindale.com

SZEMLE

Közpénzt nyúlnak le, miközben a hasukat vakargatják vagy éppen magánérdekeltségeik mellett lobbiznak. A Fox-affér kapcsán az Egyesült Királyságban ismét hevesen kritizálják a politikai tanácsadók tevékenységét. Vannak azonban, akik határozottan kiállnak mellettük, mert úgy látják: nélkülük nincs hatékony politizálás.

Liam Fox védelmi miniszter botránya ismét felhívta a figyelmet az angol politikai rendszer egyik különleges szereplőjére: a politikai tanácsadóra. A politikai tanácsadók jelentléte nem újdonság az angol politikában, intézményét Harold Wilson munkáspárti miniszterelnök vezette be még a '70-es évek közepén, hogy ellensúlyozza a közszolgálat túlzott befolyását a miniszterekkel szemben. A politikai tanácsadók kezdetben gazdasági, ipari és tudományos szaktekintélyek voltak, akik hivatali idejük lejárta után vissza is tértek az eredeti foglalkozásukhoz. A '90-es években azonban megjelent egy fiatalabb, ambiciózusabb generáció, akik frissen végzett diplomásokként inkább a különböző szakpolitikákban voltak járatosak, és akiktől a komolyabb politikai szerepvállalás sem állt távol. Így lett tanácsadóból politikus többek között Ed Miliband, a Munkáspárt jelenlegi elnöke, George Osborne, a jelenlegi pénzügyminiszter, de még maga David Cameron is, aki a '90-es években előbb a pénzügyminisztériumban, majd a belügyminisztériumban volt politikai tanácsadó.

David Cameron - még tanácsadóként
Forrás: owen.org

Politikai tanácsadónak lenni azonban nem a leghálásabb dolog, hiszen az átlagembereknek nem sok fogalmuk van a munkájukról, a média pedig szívesebben cikkez baklövéseikről, botrányaikról mint esetleges eredményeikről. Ennek következtében az angol közgondolkodásban is az a meglehetősen negatív kép alakult ki róluk, hogy a politikai tanácsadók vagy kőkemény üzleti lobbisták vagy pedig - ami még rosszabb - lusta semmittevő emberek, akik kihasználva baráti kapcsolataikat, csak a közpénzt nyúlják le.

Legalábbis ez egészen idáig így tűnt. Liam Fox leváltása óta azonban az angol közélet több szereplője is kiállt a politikai tanácsadás intézménye mellett, így többek között Tony McNulty, volt munkáspárti miniszter és Owen Barder, volt közszolga, a Center for Global Development nevű think thank jelenlegi igazgatója is. McNulty szerint az egyre komplexebb kormányzati funkciók és a média folyamatos nyomása miatt a politikai tanácsadók szerepe mára már elengedhetetlen lett a jó kormányzáshoz. Barder pedig - valószínűleg köztisztviselői pályafutása miatt is - úgy véli, hogy a tanácsadók nagyban segítik a közszolgák munkáját azzal, hogy figyelmeztetik őket bizonyos szakmai döntések esetleges politikai következményeire. Barder szerint ugyanakkor a politikai tanácsadóknak abban is fontos szerepük volt, hogy a közszolgálat meg tudta őrizni politikai semlegességét, hiszen a közszolgák helyett ők vállalták magukra az érzékeny politikai kérdések eldöntését.

Úgy tűnik, a kormány is egyetért a fentiekkel, hiszen kampányígéreteikkel szembe menve (Cameron azt ígérte, hogy csökkentik illetve maximalizálják a politikai tanácsadók létszámát) az elmúlt hónapban hat új tanácsadót neveztek ki. A konzervatív-liberális koalíció ezzel elérte a bűvös 80-as számot, ami kettővel több, mint az előző kormány alatti létszám és csak kevéssel marad el az eddig 84 fős rekordtól. Nick Clegg miniszterelnök-helyettes azzal védekezik, hogy a koalíciós kormány különleges politikai helyzete miatt van szükség több politikai tanácsadóra, akik közvetíthetnek a két különböző pártból jövő miniszterek között.

Igenis, miniszter úr!
Forrás: polip.blog.hu

Persze sokan vannak olyanok is, akik féltik a politika rendszer tisztaságát a politika tanácsadóktól. Különösen a közszolgálat semlegességért aggódnak sokan, mert Angliában a pártsemleges közszolgálat mítosza igen erős. Meg kell, jegyeznünk, hogy valóban Nagy-Britannia az egyedüli olyan ország, ahol többé-kevésbé sikerült az államapparátust még a legmagasabb szinteken is megvédeni a pártpolitikai csatározásoktól. Persze az „Igenis, miniszter úr” című sorozat óta tudjuk, hogy a közszolgálatnak is megvannak a maga érdekei, amelyet, ha kell, könyörtelenül érvényesíteni is tud - akár még a miniszterekkel szemben is.

Az Economist szerint egyébként a Fox-botrány pontosan az államapparátus és a közszolgálat ilyesfajta érdekérvényesítő szerepét növelheti még tovább: ha ugyanis a közhangulat a politikai tanácsadók ellen fordul, akkor könnyebb lehet a közszolgálatot erősítő törvények meghozatala. A Fox-ügyet vizsgáló beszámoló már tartalmaz is egy ajánlást, mely szerint az államapparátus embereinek részt kellene venni minden olyan tárgyaláson, amin szolgálati ügyekről is szó eshet. Másrészről javasolják, hogy a miniszter köteles legyen tájékoztatni a tisztviselői kart, ha belső köréből valaki éppen szakpolitikai kérdéseken dolgozik. Persze a szolgálati ügyekbe, a tág megfogalmazás miatt gyakorlatilag bármilyen tevékenység beletartozhat. A kormány törvénytervezete a lobbi tevékenység erősebb szabályozásáról szintén a köztisztviselők malmára hajthatja a vizet, hiszen így a miniszterek kevesebb külső véleményadóval találkozhatnak és még inkább a saját köztisztviselőikre lesznek utalva a szakpolitika döntések során.

A tettvágytól égő miniszterek és a saját érdekeiket védő, sokszor igencsak konzervatív köztisztviselői kar közötti érdekkonfliktus tehát nem új keletű dolog, a kérdés csak az, hogy a politikai tanácsadók ebben a konfliktusban milyen szerepet tölthetnek be. Valóban enyhíthetik az érdekellentéteket, ahogy azt Barder állítja, vagy pedig éppenhogy erősítik őket. A kérdésre az angol kormány fogja megadni a válasz, mihelyst eldönti, hogy milyen szerepet szán a politika tanácsadóknak a jövőben.

VEZÉRKOMMENT

Persze a fő kérdés valójában az, hogy kinél is legyen több tényleges politikai hatalom: a minisztérium köztisztviselő alkalmazottjainál vagy a politikai kérdésekben kompetens miniszternél és tanácsadóinál. A kérdésre nem feltétlenül létezik jó válasz, hiszen az államapparátus túlsúlya a miniszterrel szemben ellehetetlenítheti a reformokat és a határozott politikai irányváltásokat, a közszolgálat átpolitizálása viszont megbéníthatja a minisztériumok működését. Magyarországon a 2006-os államigazgatási reform óta, amikor is megszüntették a közigazgatási államtitkári posztot, egyértelműen a miniszter hatalmára helyezték a hangsúlyt. A döntés azóta is heves vitákat kavart, és nálunk is csak az idő lesz a megmondhatója, hogy ez a reform mennyire tekinthető sikeres lépésnek. 

KISS ISTVÁN

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr53345888

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Készületlenül 2011.11.02. 13:55:22

Bizonyára mindenki emlékszik még a közelmúlt angliai zavargásaira. Úgy tünt, hogy a rendőrséget, és a politikusokat is felkészületlenül érték a váratlan események.A brit védelmi minisztérium stratégái azonban már 2007-ben lejegyezték a hasonló jelenség...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.11.02. 14:11:11

A vezérkommentre reagálva én is csak a pro és a kontra érveket tudnám sorolni.

Ami viszont Adam Werritty-t illeti, aki miatt a tanácsadók kérdése megint napirendre került, ott morális/etikai szempontból még bonyolultabb esetről van szó. Werritty a fentebb idézett, McNulty-féle besorolásban leginkább a "tapasztalt backwatcher = consigliere" kategóriának felelt meg, és már hosszú ideje árnyékolta Liam Foxot, aszerint, utóbbi milyen területen dolgozott éppen. Már Fox védelmi árnyékminisztersége idején ennek megfelelően kulcsszerepet játszott stratégiailag jelentős kapcsolatok kiépítésében, például Srí Lankával, és itt érdemes spekulálni egy kicsit.

Utóbbival az ilyen együttműködés érzékeny kérdés, emberi jogi szempontból. A hivatalos brit külpolitika emberi jogi természetű kifogások miatt erősen korlátozná a kapcsolatokat a Srí Lanka-i vezetéssel. Werritty itt, úgy tűnik, túlment a "backwatcher" szerepén, és a "straw man", vagy magyarosítva a stróman szerepét kapta - ő tartott fenn egy saját személyének informalitása miatt letagadható (vagyis annak remélt), stratégiailag értékes kapcsolatot. Ő ugye nem volt hivatalosan "Special Advisor", ő "csak úgy arra járt", sokszor.

Az ilyen embereken keresztül maradhat kapocs olyan országok felé, ahol az emberi jogok előmozdítása irányában kevésbé elkötelezett államok - pl. a Kínai Népköztársaság - különben még több teret nyernének, a maguk feltételmentesebb támogatása révén.

Ez persze pragmatizmus, reálpolitika. Ennek az etikai megítéléséről pedig hosszasan lehet vitatkozni.

Hörcher Ferenc 2011.11.02. 14:25:46

@Marton Péter: A politikai tanácsadók szerepének fontos vonatkozására hívja fel a figyelmet, amikor a politika szürke, vagy fekete zónája felé mutató szálakra utal. A külpolitika nem feltétlenül a cserkészmorálról ismerszik meg - de a nemzeti érdek sok mindent megenged, sőt szükségessé is tesz.
Valóban érdekes vitatéma lehetne magában is, hogy mindennek hol van a határa.

politologus · http://politologus.blog.hu 2011.11.02. 18:05:16

Hatalmas LOL, az Igenis, miniszter úrra pláne!

Afroditta 2011.11.02. 18:12:13

Ebben az országban elég sok a semmittevő, minden rendszert szidó, nem dolgozó és siránkozó, nyögő, jajongó ember.
Nem kell messze menni...
Nem csoda, ha itt tartunk...

Hörcher Ferenc 2011.11.02. 18:18:55

@Afroditta: Bár igaznak tűnik, egy kicsit túl általánosító a megjegyzése. Nyilván nem tudunk statisztikai összehasonlítást végezni más társadalmakkal, de szerintem valahogy megfoghatóbbá kell tenni a kritikát is. A cikk pont arra tesz kísérletet, hogy megértse/megértesse, miért lehet mégis az az érdeke a kormányoknak, hogy ilyenfajta "szakértőket" alkalmazzanak.

Afroditta 2011.11.02. 19:45:31

@Hörcher Ferenc: Igaza van az általánositásban, csak elég sok embert ismerek, akikről tudom, hogy ilyenek... Még most is a kormányoktól várnak mindent, dolgozni sem akarnak és kifogásokat keresnek. Ebből nincs adó és rengeteg léhűtőt tart el a közszféra is, erre gondoltam, hogy ezért tartunk itt...

Kesztyűs Kéz · http://thaz.blog.hu/ 2011.11.02. 21:08:20

Kiss István úr vezérkommentjéhez kapcsolódva szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon a 2010-es kormányváltás óta ismét van közigazgatási államtitkári pozíció, amely azonban egyáltalán nem vethető össze az idézett Yes, minister című sorozatban is látható államtitkár szerepkörével. A 2006-os ún. "államreform" során ezt a szerepkört ellátó politikai államtitkárokat, majd 2010-től a közigazgatási államtitkárokat is egyaránt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezte/nevezi ki (akárcsak a többi, szakmai államtitkárt is). Ilyen értelemben nem lehet őket Sir Humphrey Appleby-hez hasonlóan a köztisztviselői kar elmozdíthatatlan figuráiként beállítani - mindamellett, hogy az adott minisztérium szervezetéért és működéséért, jogalkotási munkájáért kétség kívül ők felelnek. Mindezeket figyelembe véve érdemes lenne átgondolni, hogy a jelenlegi struktúrában ez egy újabb, "köztisztviselői" pólust jelent-e egyáltalán. Szerintem nem, ezért értelmetlen annak a kérdésnek a felvetése, hogy a magyar közigazgatási struktúrában "a politikai" (miniszter) és "a szakmai" (közigazgatási államtitkár) milyen súllyal van jelen, ugyanis ezek a kérdések itthon - úgyszólván - nem is értelmezhetőek.

márta)) 2011.11.02. 21:09:46

Ha jól értelmezem, "ezek" tanácsadók a láthatatlan" személyek.
Úgy gondolom, itt hazánkban a "paravánok" mögött zajló vitákra, döntésekre a kormányfő teszi fel a pontot.
Tessék mondani, milyen tanácsadók, vannak, milyen szakértelemmel, ha a félresiklott, csodaváró, álmokkal diszitett" :) gazdaságpolitikát vesszük alapul.?
:)

márta)) 2011.11.02. 21:37:52

"Politikai tanácsadónak lenni azonban nem a leghálásabb dolog, hiszen az átlagembereknek nem sok fogalmuk van a munkájukról, "

Az a probléma, hogy itt nálunk a társadalom egy hatalmas csoportja a napi politikai események értelmezéséhez sem nőtt még fel.
De csak azért, mert olyan a politikai kommunikáció a nagybetűs nép felé, amilyen.
Valóban honnan tudhatná a többség", hogy létezik politikai tanácsadó?

márta)) 2011.11.02. 21:45:33

semmittevő, minden rendszert szidó, nem dolgozó és siránkozó, nyögő, jajongó ember."

Baromi jó?!!! Azért ez nem éppen igy van.
Akik ott" közel a kormányhoz, netán) a paravánok mögött politikai tanácsadóként müködnek, dolgoznak, azok nem hiszem, hogy jajonganak.

A másik a közszférában foglalkoztatott csoport, pedig úgy gondolom, le van terhelve annyira, hogy még ha kedve lenne hozzá, ideje akkor sem, hogy jajongjon.

Ha pedig nem erről szól a komment) tág értelemben a rendszerváltás óta jajongókról, az egy külön poszt témája lehetne. Mert annak százféle oka lehet.

Kiss István. 2011.11.02. 22:40:25

@Kesztyűs Kéz: Köszönöm a helyreigazítást, valóban teljesen megfeledkeztem a 2010-es reformról. Azzal az állításával is egyetértek, hogy az angol államtitkári pozicíó nem olyan, mint a magyar és ezért nehézkes is az összehasonlítás. Azonban nem lehetetlen, hiszen elméletileg a magyar közigazgatási államtitkár is szakmai pozicíót tölt be és a minisztérium érdekeit képviseli. Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban ez mennyire van így, de egy kormányzati reform révén, például, ha nem a miniszterelnök javaslatára neveznék ki őket, akár olyan szereplők is lehetnének, mint Sir Humphrey. Persze az is más kérdés, hogy ez mennyire lenne jó a magyar közigazgatásnak. Szóval az összehasonlítás szerintem azért hasznos lehet.

Kiss István. 2011.11.02. 23:07:35

@márta)): Sajnos egyet kell értenem azzal, hogy a politikai tanácsadók nem mindig szakértők, sőt talán többségük nem az, de ettől még maga az intézmény lehet jó, csak a megfelelő emberekkel kellene feltölteni. Valóban nagy probléma, hogy a társadalom többsége, még Angliában is, nem is beszélve kedves hazánkról, nem elég érett a politika normális értelmezéséhez. Ebben biztosan nagyon sáros a média, de sajnos szerintem az emberek érdektelensége legalább ekkora probléma. Szomorú, de nagy igazság volt abban a római mondásban, hogy Panem et circenses, mert addig amíg tele a hasuk nem törődnek semmivel, de mihelyst üres már mindent negatív színben látnak. Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl pesszimista.

márta)) 2011.11.02. 23:29:18

@Kiss István.:

Ebben biztosan nagyon sáros a média, de sajnos szerintem az emberek érdektelensége legalább ekkora probléma."

Hát. Igen. De egy picit tovább mennék. Hatalmas probléma, hogy a politikusok, a pártok, azok képviselői nem igazán tudták/tudják megszólitani a társadalom azon csoportját melynek a legnagyobb szüksége lenne rá.
Az ellenzéki pártoknak nem sikerült kiépiteni az országos hálót a mühelyeiket, amit a Fidesz sikeresen" megtett, amire most a Jobbik törekszik.)
Ha ez nem történik meg a meglévő pártoknál, esetleg ha alakulna új párt, a siker el fog maradni.
:)

márta)) 2011.11.02. 23:37:13

@Kiss István.:

Bocsánat!
de mihelyst üres már mindent negatív színben látnak."
Azért azt meg kell hagyni, hogy most nem olyan nagyon nehéz, sok-sok mindent negativ szinben látni.
Sokak szeméről lekerült (már) az a bizonyos "rózsaszin" szemüveg is.

:)
süti beállítások módosítása