Mos Maiorum - A politika íratlan szabályai

Miniszterelnök az álarcosbálban

2011. november 03. - Ruzsbaczky Zoltán
Forrás: news.bbc.co.uk

SZEMLE

Roppant szórakoztató műfaj lett a miniszterelnöki kérdések félórája, hiszen általában kitűnő képességű debattőrök szurkálják egymást igencsak karcos hangnemben az angol Alsóházban. Az élcelődés, a gúny és a frappáns válaszok mellett persze az alákérdezés művészete is él. A házelnök viszont nem igazán elégedett a képviselők viselkedésével: szerinte jóval nagyobb fegyelemre és kifinomultabb vitakultúrára lenne szükség.

Ötven éve, 1961-ben vezették be a brit parlament Alsóházának intézményét, amely azóta is uralja és meghatározza a heti politikai csatározások menetrendjét és tematikáját. A miniszterelnöki kérdések (fél)órájában a képviselők minden szerdán kínosabbnál kínosabb kérdéseket szegezhetnek a kormányfőnek, amelyekre az általános morajlások és zúgolódások közepette kénytelen válaszolni. Az ellenzéki kérdések tartalmáról ráadásul nem kell előre tájékoztatni a miniszterelnököt, így bizony komoly meglepetések érhetik a mindenkori kormányfőt. Korábban maximum hat kérdést tehetett fel az ellenzék és kettőt a liberális demokraták (akik a második világháború után először tavaly kerültek kormányzati pozícióba), ám a lebonyolítás módja azóta kissé megváltozott, hogy a Nick Clegg vezette liberális demokraták is részt vesznek a kormányzásban. Szót kap még rajtuk kívül az észak-ír, wales-i vagy skót pártok legalább egy képviselője illetve sorsolás útján kiválasztott backbencher-ek ("mezei" képviselők).

A miniszterelnököt persze már 1961 előtt is faggatták, ám a rendszeresség és az esemény drámai jellege, a gyors ütésváltások és frappáns riposztok a politika perszonalizálódásával egy időben alakult ki. A hatvanas években még két részre osztva tartották meg a kérdések óráját: egy 15 perces blokkot kedden és egy ugyanolyan hosszút csütörtökön. 1997-ben Tony Blair kormányra kerülésével változtatták meg ezt a rendet: azóta minden szerdán délben kell a miniszterelnöknek az ún. "despatch box" mögé állnia.

David Cameron válaszol a PMQ időszaka alatt
Forrás: politicshome.com


A miniszterelnöki kérdések
fél évszázados története során persze igen komoly változások következtek be. A korábbi évtizedekben sokszor megtehette az aktuális kormányfő, hogy a hozzá intézett kérdést egészen egyszerűen lepasszolta az illetékes miniszternek – szenvedjenek inkább beosztottja a kínos kérdések megválaszolásakor. Elemzők szerint ugyanakkor az egyik legnagyobb változás kétségkívül a vita hangnemét érintette: a hajdan meglehetősen kulturált eszmecsere mára bekiabálások, morajlások és zúgolódások kavalkádjává vált – ebből a szempontból is érdemes megnézni az elmúlt ötven év legjobb pillanatait. A miniszterelnöki kérdések fél órája igazi színházi látványosság, amely komoly orátori képességeket követel meg. Nem elég korrekt módon megválaszolni a kérdést, azt megfelelő – leginkább gúnyos-humoros – formába is kell önteni, hogy a padsorokban ülő képviselők zúgolódásukkal nagyobb nyomatékot adhassanak a felszólalásoknak. Másrészről ma már a józan szemlélő is tisztában van a műfaj korlátaival: az ellenzékiek sokszor nem azért tesznek fel kérdést, mert érdekeli őket a miniszterelnök válasza, hanem azért mert nehéz helyzetbe akarják hozni politikai ellenfelüket. Egy megfelelően megfogalmazott kérdés, amelyet kommunikációs szakemberek segítségével fogalmaznak meg, sokszor többet ér mint a korrekt, ám unalmas és szürke válasz. Persze az angol parlament gyakorlatában is jól ismert az alákérdezés művészete: kormánypárti képviselők itt is tesznek fel olyan kérdéseket, amely a kormány politikájának fényezését szolgálja.

Nem véletlen, hogy az Alsóház jelenlegi elnöke, John Bercow is arról beszélt, hogy a miniszterelnöki kérdés intézménye nagyon komoly reformra szorul. Szerinte a hetente megrendezett esemény jelen formájában csak kicsinyes szurkálódások és támadások színtere, amely valódi politikai vitákra nem ad lehetőséget, politikai álarcosbálra viszont annál inkább. Ez azért is probléma, mert a kérdések félórája az egész Alsóház legfontosabb eseménye, amelyre az átlagosnál jóval inkább figyel a közvélemény. Bercow sarkosan fogalmazott: szerinte a miniszterelnöki kérdések félórája a jelenlegi formájában csak lejáratja a házat. A házelnök utalt arra, hogy egy közös megegyezésen alapuló szabályrendszert kellene bevezetni, amely révén a futballból ismert sárga és piros lapokkal lehetne fegyelmezni az úriember/úrhölgy mivoltukról megfeledkezett képviselőket. A házelnök ezen kívül 45 vagy 60 percesre bővítené az eseményt, egyúttal kevesebb lehetőséget adna az ellenzék vezetőjének, viszont több teret engedne a mezei képviselőknek, az ún. backbencher-eknek.

Ed Miliband kérdez a PMQ időszaka alatt
Forrás: parliament.uk


De
hol is tévesztett utat a parlament tekintélyét – Bercow szerint – ugyancsak romboló intézmény? Egy korábbi házelnök, Selwin Lloyd visszaemlékezése szerint már a hetvenes évek elején a munkáspárti vezető Harold Wilson és a konzervatív miniszterelnök Ted Heath vitáinál kezdett elfajulni a dolog. Heath és Wilson ugyan valamilyen szinten tisztelték egymást, ám az biztos, hogy mindez nemigen nyilvánult meg szavakban. Nem lett jobb a helyzet Margaret Thatcher idején sem: Thatcher-nek még ellenzéki politikusként kellett megtapasztalnia, hogy rengeteg támadás éri – egyik munkatársa, Michael Dobbs szerint pusztán azért, mert nő. Thatcher ráadásul a helyzet szorításában néha elkezdett magas hangon beszélni, ami ismét csak gúny tárgya lett. A "Vasladyt" azonban mindez inkább ösztönözte, semmint kedvét szegte volna: miniszterelnöksége idején ő szüntette meg azt a lehetőséget, hogy a kérdések megválaszolását a miniszterelnök a minisztereire bízhassa.

Az egyre keményebbé, de egyben humorosabbá is váló hangnem azóta sem változott meg, és bár a ’90-es évek közepén számos reformot helyeztek kilátásba, azokból semmi sem valósult meg. Egy hasonlattal élve a kérdések félórája legtöbbször egy boxmeccsre hasonlít, mely nem a konstruktív kérdésekről és válaszokról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy kiüssék az aktuális politikai ellenfelet a közvélemény előtt.

VEZÉRKOMMENT

Felvetődik a kérdés, hogy a politikai showműsor mennyiben szükséges az érdemi munkához? A brit parlament vitakultúrája eredendően harsány, ezen nehéz változtatni. Ha az intézményt mégis működőképesnek találják, akkor talán egy-két jól eltalált módosítással tökéletesíteni lehetne, az azonban kétséges, hogy pusztán sárga és piros lapok kiosztása révén minőségi javulás lenne elérhető a fair play terén.

RUZSBACZKY ZOLTÁN

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr413349072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

l0lcopter 2011.11.03. 21:34:29

totál jogos a felvetés, néha látok ilyen parlamenti közvetítéseket az M2-n, tiszta showműsor, természetesen a mi pénzünkön..

hegyilány 2011.11.03. 22:03:01

Úgy is lehet fogalmazni. Nagyon sokszor) a politikai szórakoztatóipar része?
:))

márta)) 2011.11.03. 23:11:09

Érdekes a magyar politika nagyon, de nagyon.
Na.Igen.
"Felvetődik a kérdés, hogy a politikai showműsor mennyiben szükséges az érdemi munkához?"
Nem CSAK a brit parlamentben, ezt itt nálunk Mo-on is fel lehet tenni.
:)

márta)) 2011.11.03. 23:15:34

Bocsánat!
"Roppant szórakoztató".
Hát.Igen.
Csak az a probléma, hogy igy komoly parlamenti munka" nem igazán lehet mögötte.

(X miért nincs pénz Y) fedezetére?)
válasz) azt beszélik, hogy Önök ellopták.)
van ilyen?
:)))

márta)) 2011.11.03. 23:45:04

Vagy cirkusz.
?
Mennyire igaz.

Hörcher Ferenc 2011.11.03. 23:48:51

@márta)): Igaz-igaz, de azt is tudjuk, hogy demokráciákban a néptribunok mindig is a nagyközönség számára "játszottak".

Földi Bence 2011.11.03. 23:50:29

@márta)): Ezért is indítottuk a blogot, hogy felfigyeljünk a hasonlóságokra/különbségekre, tanuljunk tőlük, vagy a hibáikból.

@HalivudEstevez: Engem is.

Kandabula 2011.11.04. 00:02:26

Kétharmadnál csak kabaré.

Táskás Tóni 2011.11.04. 00:03:53

@Kandabula: de nevetni csak a kétharmadosok tudnak- a markukba.

márta)) 2011.11.04. 00:11:45

@Földi Bence:

Végül is jó az ötlet. Úgy gondolom.

márta)) 2011.11.04. 00:13:52

Bocsánat!

Jó éjt! az Uraknak.?
hm???
:)

Hörcher Ferenc 2011.11.04. 00:17:01

@Kandabula: Mindenesetre csakugyan nem könnyíti a helyzetet - hogy stílusosan egy understatementtel éljek.

JohnHenry 2011.11.04. 00:46:00

a kilencvenes években, valamikor a john major idején imádtam nézni, talán a sky news-on adták... :-)

egyébként ha már a kommentekben idekeverték a magyar parlamentet: az a különbség, hogy az ott tudatos műsor, budapesten meg alapból neveletlen bunkók a képviselők.

dark future · http://www.andocsek.hu 2011.11.04. 02:10:56

ki volt ma az index ügyeletes szerkesztője? meglepő módon sikerült egy számomra eddig ismeretlen, igényes és érdekes blogot ajánlania :) thx

dark future · http://www.andocsek.hu 2011.11.04. 02:17:34

és egy megjegyzés a két beszúrt képet nézve: a magyar parlamentben sincs túl sok helyük a képviselőknek, de Londonban még a válluk is összeér. némi létszámcsökkentés ott sem ártana :)

zombika 2011.11.04. 07:19:15

Nem ártana ez itt sem. Orbán Viktor minden kínos kérdést mással tálaltat. Szeretném már látni izzadni a sok hazugsága kereszttüzében. A britek meg kb a világ vezető kultúrája, érdemes tanulni tőlük.

- duplagondol 2011.11.04. 08:05:14

Ideát főleg az lehet a baj, hogy a cirkuszt nem hagyják igazán kibontakozni. Feszengenek az urak, de nagyon, folyvást izzadnak a ringben, s ha már a magyar parlamenti kultúra olyan közel állna a magyar kocsmakultúrához, mint a brit az övéhez, annyival előbbre is volnánk.

Ruzsbaczky Zoltán 2011.11.04. 09:10:16

Ez csak egy személyes vélemény, de szerintem a brit parlamenttől nagyon sokat lehetne tanulni. Persze ezzel nem azt mondom, hogy az hibátlan lenne, mert messze nem az. A PMQ egy része meg már tényleg a szórakoztatóiparhoz tartozik.

Földi Bence 2011.11.04. 09:17:43

@dark future: Köszönjük! Igazság szerint kb fél hónapja minden posztunkat kiteszik, de örülünk, hogy Ön is találkozott velünk az Index-címlapon!

@Ruzsbaczky Zoltán: Tény, de szerintem alapvetően azért alakult át a parlamenti kultúra, azért sem folyik érdemi vita, mert a televízió befészkelődött az országházakba. Így minden elhangzott szó nem a vitapartnernek, hanem a választóknak szól - sajnos.

márta)) 2011.11.04. 09:31:44

@Hörcher Ferenc:
Jó reggelt! Ön nagyon téved én egyáltalán nem vagyok kisasszony.sőt (nagyasszony sem)
:)

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2011.11.04. 09:54:57

Nem hülyeség,
mert akik - kiagyalják a kínos kérdéseket,
és akik - kiállnak, hogy válaszoljanak rájuk,
legalább felkészülnek és gondolkodnak a politikájukról.
A sajátjukról is, meg a másikéról is.

A mi politikusainknak elég egy mutatóujj a gombnyomáshoz...
A politikájuk annyit is ér.

Hörcher Ferenc 2011.11.04. 14:47:15

@márta)): Jó napot kívánok.
:)
Mindenesetre Ön nem tévedett, mi ha nem is feltétlenül Urak, de férfiak vagyunk. :)

márta)) 2011.11.04. 18:04:38

@Hörcher Ferenc:

Üdvözlöm.
Na ugye? :) Csak arról van szó, hogy nem vagyok kisasszony.(de egyáltalán nem bántott meg vele).
"de férfiak vagyunk. :) " hm.

:)))

Hörcher Ferenc 2011.11.04. 19:09:18

@márta)): Akkor esetleg üdvözlöm, hölgyem? :)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.11.04. 19:51:06

Hogy kerül Medvegyev az angol alsóházba (Cameron mellett az első nagy képen)? Miről maradtam le?

innovation 2011.11.05. 09:36:25

Szerintem nagyon jó dolog. Le is vezeti a feszültséget és kicsit felrázza a képviselőket az unalmas parlamenti munka közben.
Itthon azt szüntetném meg, hogy egyszerre legyenek bizottsági és plenáris ülések. Így minden képviselő a helyén tudna lenni - akár még a PM is.
süti beállítások módosítása