KOMMENTÁR
Cameron, O'Donnell és Heywood dailymail.co.uk |
El tudják képzelni, hogy Stumpf István kancelláriaminiszterként szolgálta volna Medgyessy Pétert? Vagy hogy az Orbán-kormány üléseit Szilvásy György kancelláriaminiszter vezeti? Erős fantázia kell a dologhoz, pedig ehhez hasonló dolgok a valóságban is megtörténnek – Nagy-Britanniában.
Az angol politikai kultúra különleges szereplője az az első számú közszolga, aki a különböző pártállású miniszterelnököket ugyanolyan lojalitással képes kiszolgálni. A magyar intézményrendszerben nehéz lenne megadni a Cabinet Secretary pozíció pontos megfelelőjét, de ha már az összehasonlításnál tartunk: képzeljék el egy pillanatra, hogy Stumpf István a 2002-es kormányváltást követően pozíciójában marad és a Medgyessy-kormányt kancelláriaminiszterként szolgálja tovább. Vagy gondoljanak bele, hogy Molnár Csaba, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány kancelláriaminisztere (a frissen megalakult Demokratikus Koalíció nagy reményű üdvöskéje) Orbán Viktor kormányának üléseit szervezi, a Fidesz pártelnökének határidőnaplóját bújja, sőt a kormányüléseken Orbán Viktor a jobbján ülő Molnár Csabával összesúgva kéri ki az elsőszámú közszolga véleményét. Reális a kép? Nem igazán. Pedig valami ehhez fogható történik Angliában a mindenkori miniszterelnök kabinetfőnöke esetében.
Persze, a hasonlat több sebből vérzik, hiszen nálunk a kancelláriaminiszterek mindig is inkább politikusok, mint közszolgák voltak, ám feladatkörét és hatalmi potenciálját tekintve a brit kormány kabinetfőnöke (Cabinet Secretary) valami hasonló pozíciót foglal el. A kabinetfőnök egyszerre a mindenkori kormányfő bizalmasa és a Brit Közszolgálat (Civil Service) első embere. Ez a kettős funkció komoly próbatételt jelenthet, hiszen úgy kell az angol miniszterelnök bizalmát megtartani, hogy közben a Civil Service szigorúan pártsemleges vezetését is el kell látni.
Gus O'Donnell Gordon Brown jobbján dailymail.co.uk |
A jelenlegi kabinetfőnök, Sir Gus O’Donnell ott ült a baloldali kormány ülésein Gordon Brown jobbján, ahogy David Cameron konzervatív miniszterelnök kormányának üléseit is ő vezényli le. Tud mindenről, ami a munkáspárti kormány ülésein történt, de semmit nem árulhat el abból a konzervatív-liberális koalíció prominenseinek. Úgy lehet a jobboldali kormányfő legbizalmasabb embere, hogy közben mélyen hallgat a baloldali kormány ülésein elhangzottakról. A kabinetfőnök ráadásul bizonyos értelemben a brit kormány miniszterei felett is őrködik: ő felel a miniszterek viselkedését szabályozó kódex betartásáért, sőt – ahogy azt a Fox-affér is bizonyítja – vizsgálhatja azt is, hogy az egyes miniszterek mikor és mennyiben szegték meg ezt az alkotmányos szempontból nehezen elhelyezhető kódexet.
Mindezek ellenére (vagy éppen ezért?) a mindenkori angol miniszterelnök teljes mértékben megbízik az első számú közszolgában. Jól példázza ezt a különleges helyzetet Sir Gus O’Donnell-nek és Jeremy Heywood-nak, a Brit Közszolgálat nemrégiben leköszönt illetve októberben kinevezett vezetőjének életpályája is.
Gus O'Donnell David Cameron jobbján dailymail.co.uk |
A közgazdász végzettségű Gus O’Donnell előbb az oktatói és a diplomáciai pályán próbálta ki magát, hogy 1990 és 1994 között a konzervatív John Major miniszterelnök sajtótitkáraként építse tovább karrierjét. 1997-ben az IMF és a Világbank kötelékében találja magát, de 1999-ben már a munkáspárti kormányzat pénzügyminisztériumában Gordon Brown minisztersége alatt felel a makroökönómiai stratégia tervezéséért. 2002-től a pénzügyminisztérium elsőszámú köztisztviselője lesz (Permanent Secretary), 2005-ben pedig Tony Blair őt nevezi ki kabinetfőnöknek (Cabinet Secretary) és a Brit Közszolgálat vezetőjének. A 2010-es kormányváltást követően helyén marad, és immár a konzervatív-liberális kormány üléseit szervezi, és annak olajozott működését biztosítja.
Amikor tavaly év elején Gordon Brown-ról elterjedt a pletyka, hogy üvöltözik, és mogorva hangnemben parancsolgat a kormányzati adminisztrációban dolgozóknak, akkor a hírek szerint O’Donnell rendesen helyre tette a miniszterelnököt, hogy aztán a nyilvánosság előtt diplomatikusan fogalmazzon az esetről: „Soha nem beszéltem a miniszterelnökkel állítólagos goromba hangneméről. Mindössze arról folytattam megbeszélést vele, hogy miként tudja a kormányzat a köztisztviselőkből a legjobbat kihozni.”
Gus O'Donnell fogadja az új miniszterelnököt a Downing Street 10-ben publicintelligence.net |
A 2010-es választásokat követően Gus O’Donnell fogadta a Downing Street 10. alatt az új miniszterelnököt, ő vezette körbe az épületben és igazította el az első 24 órában David Cameront az ország sorsát érintő legfontosabb biztonság- és gazdaságpolitikai kérdésekben. Cameron a Brown alatt megkezdett munka folytatását kérte O’Donnell-től így születhetett meg 2010 decemberére a kormány működéséről szóló kézikönyv (Cabinet Manual): a magyar olvasó számára elképzelhetetlen kontinuitás tehát itt is szembeötlő.
Jeremy Heywood economist.com |
Jeremy Heywood, O’Donnell utóda is hasonló pályát futott be, mint az év végén leköszönő elsőszámú közszolga: Heywood szintén Oxfordban szerzett közgazdászdiplomát, aztán a konzervatív John Major pénzügyminisztériumában dolgozott államtitkárként. Tony Blair 1999-ben vette közvetlenül maga mellé, igaz nem Cabinet Secretary-ként, hanem személyi titkáraként. A bizalmi pozícióból visszatért az üzleti szférába, a Morgan Stanley vezető beosztású munkatársa lett 2003-ban, hogy 2007-ben Gordon Brown hívja vissza a Cabinet Office-ba. A munkáspárti miniszterelnökök kiszolgálása azonban nemhogy hátrányt, sokkal inkább előnyt jelentett mostani kinevezésekor: október közepén David Cameron konzervatív kormányfő, őt nevezte ki január 1-étől a kormány kabinetfőnökének.