 |
| Forrás: chroniclelive.co.uk |
SZEMLE
A kormányzati politikusok nem csak nálunk építettek mindig is a határtalan optimizmusra. Az Egyesült Királyságban most éppen azzal próbálkoznak, hogy az emberek gondolkodásának átformálásával vészeljék át a gazdasági szempontból ugyancsak nehéznek ígérkező következő évtizedet.
Egyes elemzők szerint David Cameronnak nem sikerült a “Big Society” (“Nagy Társadalom”) gondolatából nemzeti agendát kreálnia, ám Anthony Seldon politikai kommentátor cáfolja ezen megállapításokat. Az optimizmus politikája című elemzés megalkotását egy kerekasztal-beszélgetés előzte meg, ahol a Policy Exchange (a Konzervatív Párthoz legközelebb álló think-thank) és Anthony Seldon, Tony Blair életrajzírója látott vendégül politikai elemzőket és tudósokat. Arra keresték a választ, hogy milyen pozitívumai vannak Cameron “Big Society” elnevezésű elképzelésének, valamint hogy a társadalompolitika különböző szakpolitikái (pl. egészségpolitika, oktatáspolitika) hogyan segítették a nagy terv megvalósulását.
A kerekasztal-beszélgetés tanulságait is beépítve készítette el Anthony Seldon Az optimizmus politikája című dokumentumot. Ennek összefoglalójában kiemeli, hogy a pénzügyminiszter novemberi jelentésében (Autumn Statement) elmondta, hogy az életminőség továbbra sem fog javulni Nagy-Britanniában, sőt, az előrejelzések szerint még romolhat is. A közgondolkodás Seldon szerint összekapcsolja a boldogságot a gazdasági fellendüléssel, így a pénzügyminiszter szavaiból azt lehet kivenni, hogy boldogtalan időszak vár a britekre. Viszont elkerülendő, hogy az egyének kilátásai lehangolóak legyenek Nagy-Britanniában, ezért is ajánlja a kormányzatnak, szervezeteknek és egyéneknek, hogy a gondolkodás egy új formáját sajátítsák el, ami boldogságot és jólétet hozhat.
A dokumentum sorra veszi, hogy a brit kormányzat mi miatt nem tudott jó politikát folytatni a 20. század végén:
- túlságosan a reagálásra koncentrált, nem volt kezdeményező,
- közpolitikájuk nem a problémák okainak megkeresésére, megoldására koncentrált, hanem tüneti kezelésre volt csak jó,
- túlzottan pesszimista szemléletű volt.
A 21. század hajnalán még három faktor jött ezekhez, ami sikertelenné tette a kormányzatot:
- elvesztették a választók bizalmát,
- sosem látott mélységekbe zuhant a választási részvétel,
- a társadalmi jólét szintje is csökkent.
Seldon rámutat, hogy a kormányzat “Big Society” elnevezésű programjának újraélesztésével hogyan lehet újra sikeres. Úgy véli, hogy az alábbi négy elvet kell követnie:
- jóindulat,
- hit,
- optimizmus és
- előremutató gondolkodás és közpolitika.
Seldon szerint amennyiben sikerül, akkor Nagy-Britannia átvergődhet a gazdasági válság okozta nehézségeken, s egy erősebb, összekovácsolt társadalma lehet az országnak, mely egyúttal boldogabb és egészségesebb is lehet, mint jelenleg.
 |
| Karikatúra a "Big Society" elképzelés és a valóság közti különbségekről Forrás: guardian.co.uk |
Seldon szerint a krízishelyzetek mindig újjászületést hoztak a történelem során. A mostani gazdasági válság - aminek hatása még legalább tíz év múlva is érezhető lesz - katalizátor lehet, mely elindíthatja az országot a változás útján új paradigmák és cselekvések felé. Az elkövetkezendő hónapokban van az utolsó lehetősége Cameronnak és a koalíciós kormánynak, hogy meghatározzon egy átfogó programot, melynek a fentebb említett négy lábon kell állnia.
A “Big Society”-program Seldon szerint már a kezdetektől nehézségekbe ütközött, de még mindig alkalmas lehet arra, hogy egységbe szervezze a koalíció liberális és konzervatív elemeit. A kormányzatnak mindenképp előremutató programot kell felmutatnia az oktatással, a rend fenntartásával, az egészségüggyel, a lakáspolitikával, a gazdasággal, munkanélküliséggel és a társadalommal kapcsolatban. Utóbbi kapcsán kiemeli, hogy a kormányzat irányvonalát - a család és a kis közösségek megerősítését - helyesnek találja, de valós cselekedetekre és támogatásokra van szükség.
 |
| Az optimizmus politikája megalkotója, Anthony Seldon Forrás: happyhappyhappynews.com |
Az optimizmus politikáját azzal zárja Anthony Seldon, hogy még nincs veszve semmi, a válság, amivel Cameron és Clegg szembenéz hagy időt arra, hogy ez a fajta hozzáállás beépüljön a kormányzat politikájába. Margaret Thatcher négy évvel azelőtt kezdte el megszervezni társadalmi forradalmát, hogy belépett volna a Downing Street 10 ajtaján. Ha a koalíciós kormány megragadja az alkalmat, és a négy alapelv mentén igazi napirend-változtató kormánnyá válik, akkor az ország újra virágzásnak indulhat – hangzik az optimizmus politikájának summázata.
VEZÉRKOMMENT
Ahogy a tőzsdei és a pénzpiaci mozgásokat is jelentős részben olyan tömegpszichológiai tényezők határozzák meg, amelyeknek szinte semmi köze sincs a gazdasági és társadalmi realitásokhoz, úgy igaz ez a politikára is. Bár sokan félnek tőle, Kelet-Európában pedig még többen a pokolba kívánják az érzelmekre alapozott politikát, a világ békésebb felén éppen azért küzdenek, hogy az érzelmi húrok megpendítése révén kimozdítsák a választópolgárokat a politikai érdektelenségből.
A tömegek érzelmeinek befolyásolása a modern tömegdemokráciák elterjedése óta mindig is a politika szükségszerű velejárója volt, az pedig, hogy a mindenkori kormányzat ilyen-olyan úton pozitív gondolkodásra próbálja meg rávenni a választópolgárokat, szintén nem kelet-európai jelenség. A sarkos fogalmazás kedvéért: nehéz lenne tagadni, hogy az önbizalomnövelő gondolkodásmód hozzájárulhat ahhoz, hogy megváltozzanak az életkörülményeink. A kérdés éppen ezért sokkal inkább az, hogy hol, melyik ponton rugaszkodik el teljesen a valóságtól ez a fajta önbizalomnövelő gondolkodásmód. Erről a kérdésről már valóban sokat lehet vitatkozni.
Pócza Kálmán
